You and me got a whole lot of history - 1 éves a blog!

 Eltelt egy év. Hihetetlen belegondolni, hogy ma egy éve, félve, csekély reményekkel feltettem eme blognak a prológusát. Nem voltam jártas a blogolás világában, még minimálisan sem. A designom halál egyszerű volt, s a legelején még feliratkozni sem lehetett annyira béna voltam.:DD
 Sosem felejtem el a legeslegelső szívmelengető kommentnél, elsírtam magam. Így visszaolvasva a kezdeti részeket, fel nem tudom fogni, hogyan szerettétek. Borzalmasak voltak, ti pedig mégis itt voltatok és nem is annyira kevesen. Kitartottatok a nehéz érettségi időszakomban, sőt, egyre többen lettetek, ami lelket öntött belém, s arra ösztönzött, hogy csináljam még, még és még, mert talán tényleg jó ez az út amin elindultam.
 Néha elmélázok azon, hogy vajon csak azért olvassátok, mert a kedvenc együttesetekről szól, vagy tényleg látjátok benne azt a pluszt. Tisztában vagyok vele, hogy ez a siker annyiból nem reális, hogy az olvasók egy része valóban csak a banda miatt tart mindig velem, DE amikor az írásomat emelitek ki, illetve ha olyan ember dícséri a művemet, aki még véletlenül sem rajongó, akkor megnyugszom, s melegség járja át a szívemet. Akkora boldogság azt olvasni, amikor egyetemisták, anyukák, egyéb bloggerek, vagy más fandomba tartozók írják le az őszinte pozitív véleményüket, hogy azt el sem lehet mondani. Amikor ehhez hasonló visszajelzéseket kapok, hogy: Nem szeretem a 1D-t, és a sablonos kezdés miatt egy kicsit szkeptikusan álltam hozzá, de aztán levettél a lábamról. Fantasztikusan tehetséges vagy!
Sőt, még olyan ember is előfordult, akivel az írásom szerettette meg a fiúkat, s mára már ő is Directionernek vallja magát. Remélem az illető olvassa ezeket a sorokat és éppen olyan melegséggel gondol erre, mint én.;)  A nyár volt a blog tetőpontja, amikor elszabadult az őrület. De tényleg. Hirtelen annyian lettetek, s olyan lelkesedéssel, hogy úgy éreztem nem bírom tartani az iramot. Napjában több áradozó, s sürgető üzenetet kaptam, s úgy éreztem besokaltam. Egyszerre voltam a fellegekben a boldogságtól, és nyomás alatt a megfelelési kényszertől. Akik régóta itt vannak, bizonyára emlékeznek erre az időszakra, úgyhogy nem is ragoznám tovább.
 Kezdődött az iskola és a siker teljesen az ellentétébe esett vissza. Bizonyára ez annak volt betudható, hogy a tanulás mellett kevesebb időtök maradt az olvasásra, amiért természetesen nem neheztelek rátok, csak egy kicsit rosszul esett a szívemnek, hogy miután megéreztem a fellegeket, azután ennyire megcsappant az érdeklődés. De hogy is tudnék haragudni rátok, akik annyi örömöt csempésztetek a szürke hétköznapjaimba. Mára már 120 feliratkozóval, 250 Facebook csoport taggal, 77000+ oldalmegjelenítéssel, és 830+ kommenttel büszkélkedhetek! Felfoghatalanok ezek a számok, s ezek mind ti vagytok! Nem tudom annyiszor megköszönni, hogy támogattok az íróvá válás rögös útján, mint amennyire nekem ez sokat jelent.  Bizonyára tudjátok, hogy legnagyobb álmom, hogy kezemben tarthassam a saját regényeimet, s elismert író legyek. És talán már az is a fületekbe jutott, hogy elindult valami az álmom megvalósítása érdekében. Ugyanis... Dobpergés!
Nyomtatásban jelenik meg egy művem!! A Happily írójával, Hati Bernadettal, összefogtunk, s beneveztünk egy meseíró, illusztráló pályázatra, természetesen az én írásommal, s az ő rajzaival, ugyanis ő grafikus. Ès hát bekerültünk a legjobbak közé, ami annyit tesz, hogy munkánkat a többi díjazottéval együtt, megjelentetik egy könyvben, ami tavasszal már a boltok polcain fog visszaköszönni! Elmondani nem tudom, hogy mennyire boldog vagyok most!
Köszönöm szépen a sok bíztatást, kedves szót, amit tőletek kaptam az elmúlt év során! Valószínűleg, ha nem vagytok, az első pár rész után feladom ezt a blogot, s visszaesik az írásba vetett önbizalmam. Nemcsak, hogy utána nem mertem volna magamon kívül másnak is írni, de erre a pályázatra se jelentkeztem volna. Vagy ha mégis, nem lettem volna azon a szinten, mint ahova a blog által fejlődtem!
 Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Imádlak titeket, a blogot, és ezt az egész időszakot, amit most általatok átélhetek! Szóval boldog szülinapot DLBLYL, vagy ahogy csak egy kedves olvasóm mondaná Diliblil!:D

U.i.: MOST JELENT MEG A HISTORY KLIPJE, BŐGÖK, MINT EGY KISGYEREK, FŐLEG, HOGY TÖKÉLETESEN ILLIK A BLOG ÉVFORDULÓJÁHOZ!!! ÉRTITEK, PONT MA JELENT MEG, MINTHA A BLOG TISZTELETÉRE LENNE?!! TÖKÉLETES!!! Nem fogok tovább ömlengeni, hogy mit gondolok még a klipről, mert az már nem ide tartozik, csak annyit mondok, hogy náluk jobban senki nem bánik a rajongóikkal! Imádom őket!