32. rész: Mindenki el akarja lopni a csajomat

De Lou csak nem akart jönni, én meg magamban tippelgettem, hogy vajon melyikük fog először lyukat égetni a mellkasomba a tekintetével. Lehajtottam a fejem s próbáltam valahonnan nagyon mélyről előhalászni bármi használható, és épkézláb magyarázatot, de természetesen kudarcot vallottam, így csak hebegtem össze vissza.
- Az úgy volt, hogy... Én és Louis csak... Fel akart vidítani és...
- Ohh, már mindent értek! - vágott közbe élesen Eleanor. - Egy másik romantikus hajókázás máris feldteti a szerelmi bánatot! Világos!
A tekintetével ölni tudott volna, míg Niall csak kérdőn az enyémbe fúrta a övét, megerősítést várva, hogy ez nem így történt. Igyekeztem tudatni vele, hogy az érzéseim iránta töretlenek és még véletlenül se legyenek kétségei. Amint a szememből megkapta a választ, lehunyt pillákkal eresztette ki az eddig visszatartott levegőt.
Eleanorhoz fordultam, némileg összeszedve magam attól, hogy Niallt sikerült megnyugtatnom.
- Dehogy! Félreérted a helyzetet! Csupán néhány rajo...
- Mégis mit lehet ezen félreérteni?!
- El, te is nagyon jól tudod, hogy a lapok előszeretettel forgatnak ki mindent, akár teljesen elferdítve az igazságot! - kelt a védelmembe Niall, majd ismét mellém lépett, hogy átkarolja a derekamat, ezzel is hangsúlyozva óvó, birtokló szándékát. - Nem tudom minek kell ez a hiszti. Majd mindjárt jön Louis és szépen helyre rakjuk a dolgokat, bár én teljesen biztos vagyok benne, hogy nem volt közöttük semmi. Megbízok Kamillában.
Pedig lett volna indoka az ellenkezőjére, hisz egyszer már megtettem amivel most vádolnak. De ő mégis bízik bennem! Végtelenül szeretem!
Abban a pillanatban egy szorító kéz nehezedett a vállamra én pedig odakaptam a fejem. Pillantásom találkozott egy kemény, haragos tekintettel.
- Ez mind szép és jó Niall, de ahogy mondtad a médiát nem érdekli az igazság! Ők azt színezik ki amit látnak, és ennek a lánynak a pletykái bemocskolják a hírneveteket! Engem az sem érdekel, ha valójában otthon mindnyájan felváltva dugjátok, csak nem akarok még egy ilyen cikket meglátni! Már így is kezd összeomlani a gondosan felépített imidzsetek! - Niall arcvonásai megkeményedtek a szavak hallatán, s közbe akart szólni, de a férfi nem hagyta. -  Ahogy mondtam nem érdekelnek a valódi viszonyok, csakis a látszat a lényeg, szóval akár akarjátok, akár nem - mutatott rám, és Niallre -, ezentúl ti ketten nyilvánosan fogjátok szeretni egymást, hogy csituljanak a kedélyek! Értve vagyok?!
- Igen... - sziszegte a fogai közt dühösen Niall.
- Remek. Akkor azonnal munkára! - ordította a férfi, majd tovább is állt.
Megszeppenve fordultam Niallhöz, hogy magyarázza el a hallottakat.
- Ő a menedzserünk. - nézett utána komoran Niall. - Tőle függ az egész banda, vagyis pontosabban a Modesttől. Úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek, különben repülnénk.
- De mit számít ha kirúgnak, hisz világszerte ünnepelt sztárok vagytok? - nem igazán értettem miért tesznek meg dolgokat, amiket nem akarnak. - Akármelyik menedzsment tárt karokkal fogadna.
- Ez nem ilyen egyszerű Kam. Hidd el elérnék, hogy utána még egy maroknyi rajongónk se legyen, nem, hogy értünk kapkodó menedzsmentek. Megvannak a piszkos kis módszereik. Szóval meg van kötve a kezünk. De hát ez már csak ilyen, a pop szakmában hazudni is kell, hogy életben maradj.
Egy nemtörődöm váll rántással zárta le az ügyet, de én tudtam, hogy ez igazából jobban zavarja, mint amennyire mutatja.
Körbe pillantottam a kíváncsi, figyelő tekinteteken, akik eddig ránk meredtek, és most épp zavartan fordították el a fejüket, vagy pedig sutyorogva kezdték kibeszélni a balhét. Észrevettem a közeledő Louist, aki sunyi módon csak most mert oda somfordálni hozzánk, akkor, amikor már nagyjából elült a vihar. Kösz Lou, sokat segítettél!
Barátnőjéhez akart bújni, remélve, hogy ezzel meg van oldva a dolog, ám az eltolta magától, és csipőre tett kézzel kérte számon.
- Louis Tomlinson, azonnal várom a magyarázatot!!
Lou eldarálta a sztorit, amit én is próbáltam, és Eleanor  megnyugodhatott végre.
- Valóban bocsánat kéréssel tartozom Kami. Elég régóta vagyok együtt Louval ahhoz, hogy tudhatnám, nem minden az aminek látszik... főleg nem amit a magazinok tálalnak. Csak tudod elborult az agyam, és mivel előbb láttalak meg, mint Lout, képtelen voltam ésszerűen gondolkozni. Most már belátom, hülyeség volt a meggondolatlan vádakozás. Ugye megbocsájtasz?
- Semmi gond. Teljesen érthető a reakciód, hisz emlékszem én is lerendeztem már hasonló jelenetet média által kreált vaklárma miatt. Emlékszel a Selenás ügyre? - fordultam Niallhöz.
- Hogyne emlékeznék! - nevette el magát. - Olyan féltékeny voltál, mint a szar.
- Dehogyis! - kértem ki magamnak, majd Niall felhúzott szemöldökét látva korrigáltam. -  Na jó, egy csöppet talán.
Mindannyian megmosolyogtuk a dolgot. Hát igen, a féltékenység olyan érzés, amit akarata ellenére is megismer az ember, hogy milyen mardosó tud lenni.

Egy videóklip forgatás felettébb izgalmas tevékenység, főleg, ha csak kívülről szemlélsz, s nem neked kell végig gürizned az egészet. Kicsit megsajnáltam őket, amikor egy-egy jelenetnél vagy ötvenedszerre sóhajtottak fel unottan, mert ismét újra kellett venniük az adott részt. Sajnáltam volna jobban is, sőt, még az is lehet, hogy én is meguntam volna, ha nem csodálhatom szinte végig Niall tökéletes félmeztelen felsőtestét. Szóval minél többször kellett újra kezdeni, nekem annál jobb volt. Igen, kicsit gonosz vagyok, de nem tudtam betelni a látványával.
Sokszor fordult felém,  a kamera helyett nekem énekelve, amiért szintén megbűnhődött, mert ismét vehették előlről az egészet. Amit, mint ugye már említettem, kicsit sem bántam. Odáig fajultak a dolgok, hogy meg lettünk fenyegetve, ha Ni nem tud koncentrálni, kiküldenek a forgatásról. Úgy döntöttem nem kockáztatok, inkább járok egyet, hátha találok valami hasonlóan kellemes időtöltést, mint a barátom bámulása, bár erre sok esélyt nem láttam, hisz mi lehetne jobb elfoglaltság, mint nézni azt az embert, aki a világon a legtöbbet jelenti számomra.
Eleanor a klip elején kellékként használt lakókocsi oldalának támaszkodott, egy kicsit távolabbról szemlélve az eseményeket, mint én korábban.
Úgy döntöttem, habár még nem igazán ismertem, hogy csatlakozok hozzá.
Mellé érve én is neki vetettem a hátam a fém felületnek.
- Szia.
- Szia. Csak nem megfenyegettek, hogy kiküldenek? - kérdezte mosolyogva.
- De. Miből gondoltad?
- Szerinted miért állok itt? Az első alkalommal pont úgy jártam, mint te, így rájöttem, jobb, ha távolról csodálom, s hagyom Lout dolgozni. Megbolondítanak minket ezek a srácok, nem igaz? - nevetett rám.
- Az egyszer biztos - mosolyodtam el én is.
A távolban kiszurtam egy alakot aki határozottan felénk közeledett. Anna...
Jajj ne! Nem beszéltem vele az ominózus eset óta... Hagyjon engem békén, nem vagyok kíváncsi rá!
- Sziasztok! - szinte becsapódott mellém.
Egyedül El köszönt vissza, én nem feleltem.
- Bocsánat, hogy beleszólok, de mi volt az az összezörrenés délelőtt?
- Mit érdekel az téged?! - villantottam rá a szememet gyanakvóan.
- Ó, semmit csak valami olyat hallottam, hogy most Lou volt terítéken a 1D becserkésző listádon... - gúnyosan elvigyorodott, én meg majd szétrobbantam mérgemben. Pontosan tudja, hogy mi a valós helyzet, de ott próbál belém szúrni, ahol már amúgy is sebesült vagyok.
Eleanor próbált a segítségemre sietni, amikor látta, hogy én kezdek összeomlani.
- Csak a lapok fújták fel az ügyet! - vágta rá határozottan.
- Valóban? - kérdezte Anna kajánul. - Akkor miért ordibált veletek a menedzser?
- Mert nyilván az az érdeke, hogy a támogatottjai mindig a legjobb színben tűnjenek fel, és egy ilyen pletyka, mint tudjuk nem épp ezt eredményezi. De a pletykán van a hangsúly, amit ők is tudnak, csak épp nem örülnek neki.
- Azért a helyedben én vigyáznék. Ebben a világban sosem tudni éppen ki akarja elvenni a választottadat... - Anna a szavait Elhez intézte, de az én szemembe nézett a lehető legnagyobb megvetéssel és haraggal. Viszonoztam a "kedves" pillantást, mire ő ellökte magát a faltól s faképnél hagyott bennünket.
- EVERYBODY WANT TO STEAL MY GIRL - hallottuk a távolból.
Hát igen, a média szerint a 1D -s srácok akarnak ellopni Nialltől, a barátnőik szerint meg én lopom el a fiúkat tőlük... de valójában egyik sem igaz. Már rég nem.

Eleget kellett tennünk a mendzser kérésének, így az elkövetkezendő napokban annyiszor mutattuk meg a nagyközönségnek a szerelmünket, ahányszor csak tudtuk. Jártunk például moziban, állatkertben, vagy csak sétáltunk a városban. Minden lehetséges romantikus és feltűnő helyen, természetesen kézen fogva s csókokat váltva, exklúzív fotókkal látva el a paparazzikat. Ne értsetek félre, én mindennél jobban imádtam a Niallel töltött időt, csak az nem volt ínyemre, hogy nem akkor, és ott szerethetem, ahol én akartam. Idegesített, hogy megrohamoznak az emberek, és nem, hogy nyugalmunk nem lehetett, de még direkt mutogatnunk kellett magunkat, mint a légy mielőtt lecsapják, olyan "Nézd, itt vagyok, figyelj fel rám!" stílusban. A közösségiken, az utcán, mindenhol árasztottak el minket a kérdések, jókívánságok, utálkozások, mind az átlag emberektől, mind pedig a médiától. De akármennyire is elegem volt ebből a felhajtásból, jó képet kellett vágnom hozzá. Volt egy pont, amikor viszont nem bírtam tovább, s a teher ami a vállamat nyomta kezdett lehúzni a mélybe.
Niall megszorította a kezemet, s maga felé fordított.
- Hé, nyugi kedvesem. Nem kell ám ezt csinálnod, ha nem akarod - suttogta a fülembe.
A szavai eszembe jutatták miért is van ez az egész. Érte. Az ő boldogságáért pedig bármire képes lennék.
- Nem, már jól vagyok! Igenis akarom - mosolyodtam el halványan és hogy belé fojtsam a tiltakozást, nem túl diszkréten megcsókoltam. Ezzel két legyet ütöttem egy csapásra. Ezt nektek lesifotósok!
De valamivel a Modest nem számolt, vagy épp annyira nem foglalkozott a srácok dolgaival, hogy tudomása sem volt róla. És az a valami, az egyre növekvő, most már le sem tagadható, határozottan terhességre utaló hasam volt.
Egy nap óvatlanabb voltam, s nem vettem fel eléggé bő és takaró lebernyeget, így a nagy "mutassuk meg a világnak, hogy milyen boldogok vagyunk" hadművelet közben a lapok is észrevették a nyilvánvalót. A hír futótűzként terjedt.

"Úgy látszik Niall Horan a múltbéli események ellenére is jól megvan barátnőjével. Olyannyira, hogy a lány kerek pocakja babát sejtet. Igen ám, de vajon tényleg az ír fiú az apa?! Kamilla korábbi hírei alapján ez megkérdőjelezhető..."

Tessék Modest, kellett ez neked! A terved pont a visszájára sült el! Most aztán nyakig ülünk a pácban...