9. rész: Kínos helyzetek

Sziasztok! Nem szokásom a bejegyzések előtt kommentálni, de most szükségét érzem. Többen tudják közületek, hogy azért csúsztam meg a résszel mert Zayn távozása a bandából különösen mélyen érintett...  annyira, hogy képtelen voltam írni akár egy sort is... Még nem dolgoztam fel teljesen, de azért már érzek magamban annyi erőt, hogy befejezzem a tiszteletére ezt a részt. Azthiszem ennél silányabb munkát még nem adtam ki a kezem közül, de kérlek titeket, most nézzétek el nekem... Ígérem, hogy a következőben már hozom a formám. Remélem nem csalódtatok nagyot...
 xx Fanni

 Az első gondolat ami átfutott az agyamon, hogy ő jött vissza, így automatikusan belekucorodtam az ölelésbe. Mindennél jobban vágytam a közelségére, ezért boldogan fúrtam bele az arcom a melkasába, hosszasan beszívva a pólója illatát... ekkor jöttem rá, hogy valami nem stimmel. Erős piaszag áradt a mellettem fekvő személyből, pedig Nialltől alig egy órája váltam el... persze azóta ihatott, de engem ez a helyzet nagyon emlékeztetett valamire, ezért jobbnak láttam utána járni a dolognak. Kicsússzantam az erős karok közül, s felkapcsoltam az éjjeli lámpát. A látvány ami fogadott nem döbbentett meg igazán, inkább csak elszomorított... ugyanis nem más volt ott mint Harry.
 -Oltsd le a villanyt mert megvakulok! -emlete a karját a szeme elé, hogy megvédje az erős fénytől.
 Csalódott voltam, mivel nem más feküdt a helyén, de örültem, hogy már azóta kijózanodott valamelyeset.
 -Mégis mi a csodát keresel itt? -fakadtam ki.
 -Gondoltam, ha már úgyis jön a gyerek, akkor miért ne... most legalább veszélyek nélkül élvezhetnénk, hisz ennél rosszabb már úgysem történhet.
 -Hát rosszul gondoltad! -fontam össze dühösen a karomat. -Mégis mit képzelsz magadról? Kihasználsz, teherbe ejtesz, majd úgy beszélsz velem mint egy kutyával... s ezek után még azt hiszed, hogy én többet le fogok veled feküdni?!
 Feltolta magát térdelő helyzetbe, s úgy nézett a szemembe.
 -Nem hiszem, tudom.
 -Oké, ebből elég! Most azonnal fogod magad, s nagyon gyorsan elhúzol innen! -kiáltottam rá, és az ajtóra mutattam.
Elkapta a kezem, s lerántott magához az ágyra.
 -Miért? Azt ne mondd, hogy te nem akartad... -suttogta egész közelről.
Kicsapódott az ajtó, mi pedig úgy ahogy voltunk megmerevedtünk és odakaptuk a fejünket.
 -Mégis mi a fészkes fene zajlik itt?! Zeng tőletek a fél hotel! -tárta szét a karját Zayn.
 Lepillantottam a kezemre amit Harry még mindig szorosan tartott, s kiszabadítva onnan elhúzódtam tőle. Csúnyán néztem rá, mire ő csak rántott egyett a vállán.
 -Semmit. -feleltem enyhén ingerülten.
 Bár a választ Zaynnek szántam, a hangsúly még Harrynek szólt.
 -Akkor te mit is keresel itt? -ráncolta a homlokát Zayn. -Már a koncert után is akartam kérdezni... olyan ismerős voltál...
 -Teherbe ejtettem. Tudod ő az a lány, akit Budapesten felhívtunk a színpadra. -válaszolt helyettem Harry.
 -Micsoda?! Szóval, mivel úgyis terhes, úgy döntöttetek hogy akkor felavatjátok ezt az ágyat is?
 -Igen. -helyeselt Harry.
 Nem hagyhattam szó nélkül, hiszen nem is így volt. Hevesen ellenkezni kezdtem.
 -Nem, dehogy! Ő...
 Mielőtt meg tudtam volna magyarázni a helyzetet, felbukkant az ajtóban egy újabb alak, s közbevágott.
 -Mi folyik itt?!
 Ó ne, már csak ő hiányzott... így még kínosabb lesz ez az egész...
 -A lány terhes Harrytől, s most a kelleténél egy kicsit hangosabban játszották az új menetet. -magyarázta Zayn a döbbent Niallnek, pedig valószínűleg még ő sem értette pontosan, mi is történik itt.
 A szöszi kérdőn fordult felém, tőlem várva megerősítést. Szemében láttam valamit, ami akár... de valószínűleg csak beleképzeltem.
 -Én nem csináltam semmit! -siettem a magyarázattal. -Ő csak úgy beosont ide, és rám mászott!
 -Te meg nem tiltakoztál! -védte meg magát Harry.
 -Mondd, mi nem volt neked elég nyilvánvaló tiltakozás azon, hogy kizavartalak a szobámból?!
 -Előtte. Még hozzám is bújtál!
 -Igen mert... -elcsuklott a hangom.
 Nem folytathattam, mert akkor elárultam volna magam... Senki sem tudhatja meg, kire gondolok folytonosan... szánalmasnak gondolnák..
 -Mert? -kérdeztek vissza egyszerre ketten sürgetve, hogy folytassam.
 Végignéztem a társaságon. Zayn csak rántott egyet a vállán azt üzenve, hogy ő semmit sem ért, Harry kajánul vigyorgott, előre tudva hogy ő fog nyerni... Niall viszont csak feszülten várta mivel folytatom. Nem bírtam volna elviselni ha lesajnál... ha esetleg később el is kerül... Szükségem volt rá, és már rég nem Harry miatt... így csak ennyit feleltem.
 -Nem számít, menjünk aludni...
 -De igen is számít! Mit akartál mondani? -emelte meg a hangját Niall.
 -Nem szertnéd hallani.
 Valami fájdalomféle suhant át az arcán, de aztán csak közönbösen azt felelte.
 -Igazad van, nem tartozol nekem magyarázattal. Ugyanis ahogy ma már említetted, én nem vagyok senkid... -mondta kicsit erősebben megnyomva a "senkid" szót.
 Összeszorult a szívem a szavai hallatán, de jobb volt így, mint kockáztatni, hogy elveszítsem. Zayn zavartan nézett végig rajtunk. Látszott szegényen, hogy nagyon nem ért semmit.
 -Oké, most már végképp elvesztettem a fonalat. Valaki magyarázza már el mi van! -szólalt meg.
 -Hosszú lenne. -sóhajtottam.
 -Jó akkor ne most, mert már amúgy is késő van. Holnap leülünk megbeszélni a dolgokat, amikor már Louis és Liam is jelen lesznek, mert ha a magánéletetek nem is, de a terheses ügy ránk is tartozik. Nincs kibúvás alóla! -hangja határozott volt, és ellemtmondást nem tűrő.
 Mondjuk nem mintha el akartunk volna menekülni a vallomás elől. Kerestem Niall tekintetét, de ő tüntetően elfordult. Rosszul esett. Nem akartam, hogy haragudjon rám. Mivel feszült csend telepedett közénk Zayn javaslatot tett.
 -Szerintem most mindenki menjen aludni. -mondta majd Harryre pillantva hozzátette. -A saját ágyába!

 Reggel halk kopogtatásra keltem. Kinyitottam a szemem, és körbenéztem. Kellett pár másodperc míg rájöttem hol is vagyok. Még nem láttam a szobát ilyen verőfényes napsütésben. Csodaszép volt. Mintha valami felhőben lettem volna azzal a sok fehérrel és krémszínűvel. Miközben gyönyörködtem a látványban, valaki újra kopogott.
 -Megyek! -kiáltottam ki, s nyomban felpattantam ajtót nyitni.
 Niall volt az.
 -Gyere, várnak a többiek... hagytalak volna még aludni, de nekünk délután menni kell tovább. -hangja hűvös volt és távolságtartó.
 -Miért? Mennyi az idő? -kérdeztem zavartan.
 Teljesen elvesztettem az időérzékem.
 -Mindjárt 11.
 -Jézusom, sajnálom! Miért nem ébresztettetek fel?
 -Ki kellett pihenned magad.
 -Haragszol még? -fürkésztem a tekintetét, hátha ki tudok belőle olvasni valamit.
 -Nem. -sóhajtotta.
 -Kérlek higgy nekem! Azok után ahogy viselkedett, többet nem dőlnék be neki...
 -Jó, nem számít... Kimegyek amíg elkészülsz. -mondta és már ott is hagyott.
 Zuhanyzás közben végig ez a két szó kattogot a fejemben... "Nem számít". Nem akartam megváratni, így fürdés után csak felkapkodtam a ruháimat, s lófarokba kötöttem a hajam. Borzasztóan festettem, de nem volt több időm... meg valahogy nem is izgatott.

 -Hova megyünk? -kérdeztem amikor már egy ideje róttuk a folyosókat. -Harry szobájába. A többiek már ott vannak.
 Ez a szoba kinézetileg egy kicsit más volt mint az enyém, de hasonlóképpen fenséges. Az ajtónyitódásra a jelenlévők felkapták a fejüket.
 -Na végre, megjötettek! Már kezdtünk aggódni, hogy felfalt titeket egy hotel medve. Gondolkoztunk is értek-e annyit, hogy a keresésetekre induljunk. -üdvözölt Louis.
 -Pihenjen a szád. -szólt rá Zayn. -Most komoly dologról lesz szó.
 -Tudok komoly lenni! -kérte ki magának Louis.
 -Igen, tudjuk. -mondta Liam Louisnak, majd hozzánk fordult. -Hallhatnánk végre miért vagyunk itt?
 Kétségbeesetten néztem azokra a srácokra, akik tudják a történetet, de valahogy egyikük se akart megszólalni.
 -Harry? -kérdeztem reménykedve.
 -Mondjad csak te.
 Ó kösz, sokat segítettél. Mivel nem vette át a szót, és a többiek kíváncsian vártak, hát belekezdtem.
 -Kamilla vagyok, az a magyar rajongó aki fent volt a színpadon...  ha nem emlékezne rám valamelyikőtök.
 Csak bólogattak, ami nem tudom hogy azt jelentette-e hogy emlékeznek, de nem is ez volt a lényeg. Elég kínos volt erről beszélni, mégis elmondtam az egészet kezdve azzal hogy Harry az öltözőhelyiségbe vezetett, aztán amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, s az utána lezajlott telefonbeszélgetéseken át, a tegnapi nappal bezárólag. Kihagytam bizonyos részeket, amikre valószínűleg amúgy se lettek volna kíváncsiak, mint például, hogy Harry később is bepróbálkozott. Niall, Harry és Zayn is észrevette a hiányosságot a sztoriban, de egyikük se szólt egy szót sem.
 -Oké, foglaljuk össze. -kezde Liam. -Te lefeküdtél vele. -mutatott Harryre. -Minek következtében most terhes vagy. Mivel Harryt ez nem érdekelte, Niall a segítségedre sietett. Azért vagy most itt, mert tegnap megbeszélted Harryvel a dolgot, hogy ha megtartod a babát foglalkozni fog vele. Így van?
 -Igen. -mondtam.
 -Honnan tudjuk, hogy nem csak kihasználni akarod a helyzetet, hogy még jobban a közelébe tudj férkőzni? -vágott közbe gyanakodva Louis.
 De jó, már megint itt tartunk.
 -Elvittem Kamillát a klubba az este, ahol Harry rámozdult, de ő visszautasította. -mondta egyszerűen Niall.
 Hangja könnyed volt, és meggyőző. Itt bizonyosodtam meg róla, hogy már nem mérges.
 -Én meg rájuk találtam amint próbálta kizavarni a szobájából Harryt. -védett meg Zayn is. -Ezek nem épp azt mutatják, hogy közel akar férkőzni hozzá.
 Aranyos volt tőlük. Pedig Zayn nem teljesen így talált ránk... csak azt ismétli amit én mondtam, de örültem a bizalmának.
 -Hé, most mindenki ellenem van? -háborodott fel Harry.
 -Nem tesó, én csak a tényeket mondom. Nő ügyekben még van mit tanulnod, például, hogy fogadd el ha valaki nemet mondd.
 -De nekem nem szoktak nemet mondani! 
 -Pedig most mégis. -húzta tovább az agyát Zayn, s rám kacsintott.
 -Jó, nem ez a lényeg, hanem hogy ez a gyerek mennyire hat ki a One Directionre? -szólt közbe Liam.
 -Semennyire. -siettem a válasszal. -Megígértem hogy nem kerül ki a médiába, feltéve ha Harry komolyan gondolta amit mondott. Vagyis maximum néha itt fogok lógni a nyakatokon, ha nem baj... de csak ennyi.
 -Dehogy. Ez csak természetes, hisz te már hozzánk tartozol. Akkor jössz amikor csak akarsz. Ugye srácok? -mondta kedvesen Niall.
 Mi? Mi az hogy hozzájuk... hozzá... tartozom? Annyira boldoggá tett az amit mondott hogy madarat lehetett volna velem fogatni.
 Liam és Louis biccentett egyet, Harry csak morgott valamit az orra alatt, Zayn viszont lelkesen válaszolt Niall kérdésére.
 -Persze! Szívesen látunk bármikor kicsi lány! -mosolygott rám.
 Hálásan viszonoztam a gesztust. Azt hiszem új barátra tettem szert a személyében.