6. rész: Telefonbeszélgetések

-Harry Styles telefonja, kivel beszélek? -kérdezte Niall.
 -Niall? Kamilla vagyok... Nem hiszem hogy emlékszel, de én voltam az a lány Budapesten...
 -Persze hogy emlékszem... -vágott a szavamba.
 Zavarba jöttem, mert eszembe jutott, hogy milyen helyzetben látott utoljára.
 -Ohh oké... Idehívnád Harryt? Fontos lenne vele beszélnem...
 -Nem tudom hol van. Valahova lelépett, és csak azért vettem fel a telefonját, mert már idegesített hogy folyton csörög. Amúgy meg nem hiszem hogy érdekled. Mindig ezt csinálja... csak még rajongóval nem igazán fordult elő... általában nagyban utazik, de nem csodálom, hogy veled kivételt tett... -hirtelen elhallgatott.
 -Miért?
 -Ááá semmi... Mit akarsz, mit üzenjek? -kérdezte unottan.
 -Mondd meg neki, hogy hívjon viss... -kezdtem, de elgondolkoztam.
 Hiába kérem, hogy hívjon vissza, mert úgysem fog. Ellenben Niall talán rá tudja venni, hogy szóba álljon velem... ő az egyetlen reményem...
 -Niall, tudsz nekem segíteni valamiben? -kérdeztem.
 -Nem foglak összehozni Harryvel! Arról ne is álmodj! -csattant fel.
 Megszeppentem, de cél érdekében muszáj volt folytatnom.
 -Nem erről van szó. Vagyis nem pontosan... El tudnád érni, hogy beszélni tudjak vele?
 -Minek akarsz vele beszélni, ha nem azért? -kérdezte gyanakodva.
 -Bízhatok benned? -már eléggé kétségbe voltam esve.
 -Talán...
 -Terhes vagyok... -böktem ki.
 Csend... aztán hirtelen kitört.
 -Már kezdtem elhinni, hogy te más vagy! Ne gondold, hogy beveszem ezt az olcsó trükköt! Nem te vagy az első aki így próbál minket magához láncolni!
 -Kérlek higgy nekem... -könyörögtem.
 -Sajnálom, de nem tudok... és ha nem haragszol most leteszem. -mondta hűvösen.
 -Várj én tényleg... -kiáltottam kétségbeesetten, de amint hallottam hogy kattan a telefon, csalódottan fejeztem be. - Más vagyok...
 Leroskadtam az ágyra. Ismételten rám jött a sírhatnék. Komolyan, ha így folytatom a végén még kiszáradok. Az elmúlt napokban annyit bőgtem, hogy csodálom hogy még van szemem és könnycsatornám. Mi tévő legyek? Kihez fordulhatok? Annyi biztos hogy Harryt addig fogom zaklatni amíg csak lehetőségem lesz rá. És aztán? Mi lesz a babával? Megannyi megválaszolatlan kérdés... Végigsimítottam a kezem a hasamon. Tudtam, hogy még ennyi idő alatt nem lesz rajta semmi változás, de mégis... ő már ott van bent. Hirtelen elöntött a melegség és a nyugalom. Biztos voltam benne, hogy minden jól fog alakulni. Már valamivel jobb hangulatban kezdtem neki a tanulásnak. Holnap töri. Tudtam az anyagot, de azért a biztonság kedvéért belenéztem. Elmondtam Mária Terézia uralkodását, aztán véletlenszerűen kiválasztottam még egy tételt.
 -Az angolok és a franciák... -olvastam hangosan.
 Az angol szó hallatán automatikusan bekapcsolt a fejemben a One Direction radar. Harry... Pedig már tök jól sikerült koncentrálnom... Ahh, menjen a történelem a fenébe!

 Az elkövetkezendő napok feszültséggel s szorongással teltek. Nyoma sem volt annak a cseppnyi nyugalomnak, amit a kiborulásom után éreztem. Már nem gondoltam azt, hogy minden rendben lesz... el voltam veszve. Lesújtott a tudat, hogy nem tudok segítséget kérni. Harry azóta se reagált az üzeneteimre, s senki sem vette fel többet helyette a telefont... Nem is mertem belegondolni, hogy mit hozhat a jövő, hisz a terveim között eddig se a gyilkolás, sem pedig a gyermeknevelés nem szerepelt. Tudtam, hogy mihamarabb döntést kell hoznom, de még nem álltam készen rá. A napjaim stresszesek voltak, így is, hogy lementek az írásbelik. Mind meg volt... több, kevesebb sikerrel. Elvileg most az elkövetkezendő egy hónapban csak pihennem kellene, meg tanulni a szóbelire... igen, egy normális világban így működnének a dolgok, de nem az én fejtetőre fordult világomban. Amellett, hogy az agyam minden részecskéje a probléma megoldásán dolgozott, néha felszínre tört belőle egy egészen apró darabka, ami Niallre gondolt. Jelen pillanatban ez a darabka hatalmasra nőtt, s felülkerekedett a többin. Olyat tettem amit már hetek óta nem. Bekapcsoltam egy One Direction számot. Vagyis hogy pontosítsak, A One Direction számot. Bársonyos hangjuk simogatták a szívemet, és amikor Niall szólójához ért a dal, borzongás futott végig rajtam. Elbőgtem magam. Ez normálisnak számított régen is, úgyhogy meg sem lepődtem. Felidéződtek a fejemben az emlékek, és most először gondoltam vissza rájuk boldogan. Legalábbis arra biztosan, amikor Niall nekem énekelte ezt a csodálatos részt. Az a végtelen pillanat tökéletes volt. Vajon ő mit érzett közben? Valószínűleg nem azt amit én, de azért még így is a mi pillanatunk volt. Majd a pizzázás. Annyira egy hullámhosszon voltunk akkor is... ahogy összemosolyogtunk amikor benyomtuk a hatalmas adagunkat... Aztán elrontottam mindent. Láttam a szemében a csalódást amikor ránk nyitott. Még ha bírt is előtte, ott biztosan elvágtam magam... Hisz olyan fura volt a hangja a telefonban... olyan távolságtartó. Ahogy áztattam a párnámat a könnyeimmel, hirtelen elhalt a zene s elkezdett rezegni mellettem a telefon. Elég késő volt már ahhoz, hogy bárki is keressen... Igazából mindenképp megdöbbentő lett volna ha hív valaki, ugyanis az elmúlt napokban az egyetlen ember akivel kommunikáltam az anya volt, ő pedig jelenleg a másik szobában tartózkodott. Feltornáztattam magam ülő pozícióba, s még enyhén sírós hangon felvettem, az amúgy ismeretlen számot. El nem tudtam képzelni hogy ki lehet az, de rá végképp nem számítottam.
 -Kamilla? -szólt bele esetlenül a telefonba Niall.
 Ledermedtem... pedig tisztán a tudtomra adta hogy nem fog segíteni...
 -Igen? -a hangom alig volt erőteljesebb mint egy szélfuvallat.
 -Figyelj... izé... gondolkoztam a dolgon... -hallhatóan nagyon zavarban volt. -Igazából azóta nem tudom kiverni a fejemből mióta olyan csúnyán elküldtelek a múltkor...
 -Niall nem kell a szánalmad, teljesen érthető volt a reakciód. Minden normális ember így reagált volna.
 -Ne mondj ilyeneket, mert nem így van! Napok óta visszhangzik a fejemben a könyörgő, kétségbeesett hangod... hallom hogy most is sírtál, s ez elszomorít mert részben az én hibám. Azóta rágódok ezen mióta beszéltünk. Mekkora egy tapló voltam, hogy nem segítettem egy lánynak, aki nem tehet semmiről... aki csak egy áldozat volt a sok közül... aki a rövidebbet húzta.
 -Nem áldozat voltam! Saját akaratomból cselekedtem, még ha azon nyomban meg is bántam! -ellenkeztem.
 Kinevetett.
 -Alábecsülöd te Harry csábító képességét. Mindenkit megszerez magának akit akar. Csak nagyon kevesek tudnak neki ellenállni.
 -Attól még ez nem változtat azon, hogy mennyire undorító dolgot tettem... sosem fogom megbocsátani magamnak.
 A túlsó végről csak a csend köszönt vissza. Nyilván egyetértett azzal amit mondtam, azért hallgatott. Egy kis idő után már megijedtem, hogy vajon vonalban van-e még.
 -Niall, itt vagy?
 -Épp az előbb bizonyítottad be, hogy más vagy mint az átlag lányok. -szólalt meg csendesen.
 -Miért?
 -Mert megbántad. A legtöbb lány mit meg nem adna érte hogy lefeküdjön Harry Stylessal. Ha megtörténik még dicsekednének is vele... nem bírnák magukban tartani, mert az milyen "nagy" dolog... egyenesen büszkék lennének magukra... Ellenben veled. Te nem tártad világ elé a dolgokat. Nem színeztél ki egy külön kis sztorit hogy érdekesebb legyen a meséd s hogy még jobban felkapjon a sajtó... Hanem meghúzódtál, nem nyilatkoztál. Nem akartad megosztani mindenkivel, mert úgy gondolod hogy amit tettél az nem jó, hanem egyenesen erkölcstelen. Ezt tisztelem benned.
 Most rajtam volt a sor hogy ne jussak szóhoz.
 -Hmm... hát köszönöm... bár nem érzem úgy, hogy megérdemelném...
 Ismételten zavart csend telepedett közénk, egyikünk se tudta hogy mit is mondhatna. Egy kis idő múltán megtörtem a kínos szótlanságot.
 -Azt még nem is említetted, hogy miért is hívtál valójában.
 -Hát nem érted miről beszéltem eddig? Segítek neked Harryvel kapcsolatban!
 -De hát... miért? -nem akartam hinni a fülemnek.
 -Hibáztál, amit én rosszul reagáltam le. Aztán te mégis bizalmat szavaztál nekem, s én elutasítottam. Szerintem felejtsünk el mindent s kezdjünk tiszta lappal.
 Kimondta azt, amit mindennél jobban akartam. Felejteni.
 -Tetszik az ötlet! -mondtam boldogan.
 -Szia, Niall vagyok! -mutatkozott be pajkosan, mintha tényleg most beszélnénk először.
 -Én meg Kamilla!
 Nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el. Szerintem hetek óta ez volt az első.