46. rész: Vég

  Utolsó rész. Tényleg hamar (tényleg!), hozok egy epilógust még, de a történetünk itt véget ér. Két és fél éve várok a szidalmakra, szóval ne kíméljetek! 😉
Egy élmény volt ez az egész, de a búcsút is az epilógus végére tartogatom. Addig csak annyit, hogy szeretlek titeket!❤️

 Niall zavartan elfordította a fejét. Sok volt neki a helyzet. Egyszerűen akármit választ, a boldogságot veszíti el. Én meg hirtelen rádöbbentem, hogy nem engedhetem miattam feladni az álmát. Most nem lehettem önző, akármennyire is fájt. Majd talál másik lányt... igen, biztosan lesz ki belopja magát a szívébe annyi jelentkező közül, de ha a Modesten múlik, lehetősége nem lesz több a sztárvilágban. 
 Nagy nehezen erőt vettem magamon és már nyitottam a számat, hogy megválaszoljam helyette a kérdést, amikor Zayn közbe vágott. 
 - Nem! - csattant fel ingerülten. - Kamilla nem engedem, hogy lemondj róla ezek miatt a faszfejek miatt! Igen, pont kibaszottul leszarom, hogy annak, ahogy most beszélek következményei lesznek, de nem engedhetjük, hogy uralkodjanak felettünk! Lesznek más lehetőségek Niall, jobbak! De nem áldozhatod fel azt a lányt, akire egész életedben vártál a szaros hírnévért! Ha kell, megy az egész banda máshová, minket tovább nem terrorizálnak. Ugye srácok?  
  Néma csend. Soha nem éltem át kínosabbat. Végigfuttattam a tekintetem a többieken, de csak a sorban lehajtott fejek fogadtak. Ez letaglózó volt. 
Senki nem igyekezett Zayn pártjára állni. Mindenki félt. Féltek a bizonytalanért feláldozni mindent, amit eddig elértek. Érthető volt, de mégis rémesen fájdalmas. 
Amikor már biztos volt, hogy senki nem fog helyeselni, Zayn megrázta a fejét, arcán mérhetetlen undorral és csalódottsággal. 
 - Kurva nagyot csalódtam bennetek... Gyáva faszok! - köpte tehetetlenül. 
 Eszméletlen erős volt az a fiú. Egy az ötből, az igaz barát, aki kiáll az igazság mellett, akár egyedül is szembeszállva az ellenséggel. De itt ő most kevés volt, túlerőben voltak. Legszívesebben sírva a karjába vetettem volna magam, hogy megköszönjem amit értem tett, de a helyzet nem engedte meg, így csak a tekintetemmel üzentem, hogy mennyit jelentett a bátorsága. 
 - Igazán szép és hősies volt a próbálkozás drága Zaynie, de ezt itt, most berekesztem, mielőtt bűntetést kéne kiszabnom rád is. - mosolygott nyájasan a zsarnok. Hányingerem támadt már a hangjától is. - Még egy szó és választás nélkül Niall sorsára jutsz. És hiába hiszed, hogy boldogulnál nélkülünk, el kell, hogy keserítselek. Vagyunk olyan nagykutyák, hogy elérjük, semelyik kiadó ne nyisson ajtót előtted... előttetek. Érvényes ez mindenkire aki támogatná ezt a bugyuta ötletet. 
 Lelkekieg hatoló, jeges, ellenkezést nem tűrő hangnem. Persze, hogy megértették. Zayn horkantva megforgatta a szemét, kifejezve a véleményét, de ő sem szólalt meg többet. 
 - Na tehát - tért vissza a tárgyra. - Niall, a válaszodra várunk. 
 A kérdezettnek elkerekedett a szeme és egy hatalmasat nyelt, ami csak úgy visszhangzott a szobában. Még nem volt készen, láttam rajta. 
 - Én... én... kérhetek egy kis időt? - nyögte tehetetlenül. 
 - Egy óra. A lány nélkül. Teljesen egyedül. Nem akarom, hogy befolyásoljanak. 
 A végén nyomatékos és szigorú pillantást vetett rám és Zaynre.
 - Rendben. Elmegyek sétálni. 
 Üres tekintettel felállt és akár egy robot kisétált a helyiségből... pont ahogy az életemből is tette, alig egy órával később.
  
 Pedig bíztam benne. Elhittem, hogy ő sokkal jobb annál, hogy a karrierjét válassza és győzni fog a szeretet ereje. Hisz ő volt Niall. Maga, a megtestesült jóság. Elhittem, hogy a mi szerelmünk minden akadályt átugrik és boldogan élhetünk, mint a mesékben. Milyen rosszul hittem. Mert az élet nem egy tündérmese. És olyan sincs, hogy tökéletes ember. Ezt akkor örökre megtanultam.
 Ahogy nyomodott a kilincs, a szobában tartózkodók egy emberenként kapták fel idegesen a fejüket és meredtek arra a pontra. A belépő fiatal srácra, aki mindenkinek sokat jelentett. Hisz vagy ők veszítik el, vagy én. Mese nincs. Akkor még azt hittem megnyerem a csatát. Azt hittem eléggé szeret hozzá. De ahogy rám nézett és bocsánat kérően megrázta a fejét, ez a remény porrá hullott. 
Már tudtam, mégis mikor kimondta, véglegessé vált, így először fel sem fogtam a pokoli szavakat. Aztán másodpercek múlva égető lávaként áradt végig az egész testemben. A tekintete az enyémet kereste, a keze a kezemért nyúlt, de már mindegy volt. Ő döntött. És nem engem választott. 
 - Kamilla... meg kell értened - könyörgött sírós hangon. - Ez az életem!
 - Nekem meg te vagy az életem - suttogtam megsemmisülten. Nem tudtam többet kinyögni. Egyszerűen a forró testemben hidegen megrekedtek a szavak, mielőtt elhagyhatták volna a számat. Minden amiben előtte hittem, szertefoszlott. Ott álltam a barátaim gyűrűjében és egyszerre idegennek éreztem közöttük magam. Nem odavalónak. És úgy is volt. Ők sztárok voltak, akik már sosem lesznek elég önzetlenek, hogy lemondjanak erről a kiváltságról. Én meg csak egy átlagos, naív kislány, akinek véget ért a tündérmeséje. 
 - Tudod - kezdtem felolvasztani az előbb megfagyott szavakat -, a legszomorúbb az egészben, hogy én kész lettem volna feladni a boldogságomat a tiédért cserébe. De te nem. Azt hiszem rohadtul félre ismertelek. Pont ugyanolyan vagy, mint a többiek. Ezt teszi veletek ez a szakma. Pénz, siker, hírnév. Minden más háttérbe szorul. Hülye voltam, hogy egy pillanatra is elhittem, hogy te jobb vagy ennél. Ég veled Niall!  
 Utoljára mélyen belenéztem a szeretett kék szempárba. Ez volt az utolsó esélye. Egy darabig nézett rám fájdalmasan és bűnbánóan, de aztán csak beletörődve lesütötte a szemét. Tudta, hogy igazam van, viszont ő már választott. A döntése pedig végleges volt. 
  Amikor megfordultam, nem szólt utánam. Nem marasztalt. Én meg örökké eltűntem az életéből.

  Tudjátok, mindenkinél van egy pont, amikor úgy érzi vége. Amikor már nem tud többé létezni. A porcikái nem bírnak el több fájdalmat és csalódottságot.
Mert sajnos csalódnom kellett benne. Ez volt a legrosszabb. Most valami végleg eltört bennem. Valami, amiről azt hittem, hogy igazi. Eszembe jutott édesanyám korábbi mondata, ami még akkor hangzott el a szájából, amikor ez az egész mizéria elkezdődött. "Tanuld meg, hogy van egy határ, ami után csak a pénz beszél." 
És igaza volt, nekem pedig a saját bőrömön kellett megtapasztalnom, hogy elhiggyem. A rengeteg hiba, amit elkövettem, mind egy lecke volt számomra és végig kellett mennem rajtuk, hogy megértsem: van hogy onnan kapod a legnagyobb pofont, ahonnan a legkevésbé számítasz rá. 
Akkor mindent tragédiaként éltem meg, hisz fogalmam sem volt róla, hogy van lejjebb. Minden kín, amit korábban éreztem, csak gyenge utánzata volt annak, ami most elöntött. A sok sírás és szenvedés, amit mindig csillapítani tudott Ő. Hisz ott volt nekem... a Csodafiú.
De már nincs velem. 
És már sírni sem tudtam. 
Ez ezerszer mélyebb volt, mint amit könnyekkel ki lehet fejezni. Csak az üresség kongott bennem fájdalmasan. Mert vége volt. Teljesen vége. 

5 megjegyzés:

  1. Fanni, miért csinálod ezt? Amúgy tudtad, hogy tegnap voltunk 2 éve ismerősök facen? Nem hiszem el, hogy ilyen lezárása lesz, jelenleg nem tudok semmit se írni, még túl friss!
    -FS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oké, tudom, hogy még sok komira nem válaszoltam korábban, de erre most muszáj!!
      Komolyan most volt az évfordulónk?? Boldogat drágám!
      Nagyon köszönöm, hogy végig itt voltál velem!❤️❤️

      Törlés
  2. Sikerült megsiratnod. Nem számítottam rá, hogy ez lesz a döntése. Ez elkeserített. Vajon, ha ez a történet igaz lett volna, akkor a valóságban is így döntött volna? A karrierje fontosabb lett volna, mint egy életre szóló szerelem? Rajongó szemmel ezt el nem tudná képzelni az ember a kedvencéről, mégis jobban belegondolva, van ebben a történetben valami. Ezt ilyen véggel sokkal elképzelhetőbbnek tartom, mintha happy end lett volna. És ez tetszett ebben a történetben, hogy olyan valóságosnak tűnt végig. Volt benne csalódás, veszekedés, hibák elkövetése, szerelmi háromszög, egy hamis barát és még sorolhatnám. Az élet is ilyen, nem habos torta.
    Iszonyat szeretet köt ehhez a sztorihoz, és most a végeztével egyszerűen csak üresnek érzem magam.
    Kamilla annyira én vagyok, hogy azt el nem lehet mondani. Mármint a belső tulajdonságaink. Sajnos nekem is volt egy olyan barátnőm, mint Anna, így teljesen át tudtam érezni Kamilla csalódottságát. :/
    Beleszerettem a történetbe az összes kis szereplővel együtt (kivétel Anna, of course). Nagyon fog hiányozni, még akkor is ha csak néhány napja találtam rá.
    Most pedig úgy gondolom, hogy téged is meg kell említselek. Fantasztikusan írsz, az egész sztori alatt fent tudtad tartani az érdeklődésem. Mindig csak el akartam olvasni a következőt, majd az utána lévőt és így tovább. :D
    Nagyon jól fogalmazol, és egyszerűen imádtam az egészet. Örülök, hogy rá találtam erre a blogra, mert az egyik kedvencemmé vált. :')
    Imádtam az egész történetet, és remélem lesz még lehetőségem tőled olvasni további történeteket! <3
    - Stella

    VálaszTörlés
  3. Na jó ...ez egy halálos ítélet volt számomra. Hihetetlenül fájt ez a rész, után isten sosem gondoltam volna hogy Niall ezt teszi majd vele. Ez valami borzalmasan fájdalmas... Nem tudok mit mondani bennem is összetört valami.. ilyenkor szörnyű,hogy ennyire bele élem magam a blogokba.
    Nagyon király blog lett, szerintem még néhányszor újra fogom olvasni de ajj ez annyira szíven ütött. Nagyon fájt:/
    Nagyon várom az epilógust, remélem valami jó is lesz pl a pici baba:')

    VálaszTörlés
  4. *-* egy kérdésem lenne : az elején mi az a "ez egy igaz történet"doldog ,meg hogy Camilla egy valós személy csak más néven?
    (egyébként imásdtam,de olyan szomorú a vége)

    VálaszTörlés