14. rész: A zöld szemű szörny

Halihó!

Kicsit késve bár, de visszatértem! A napokban enyhe ihlethiányban szenvedtem, és mire megjött a várva várt isteni szikra, balszerencsémre technikai okok merültek fel, és egy időre megszakadt a kapcsolatom az internet világával. Viszont mostantól rendszeresen jelentkezek majd a részekkel, ugyanis minden félelmem ellenére viszonylag sikerekben gazdag érettségit tettem! Felemelő érzés, hogy már nincs súly a vállamon, s minden lelkiismeret furdalás nélkül írhatok! Jézusom, de boldog vagyok! Az elmúlt heteim borzasztóan zsúfoltak voltak... koncert (megtapasztaltam az élményt, amit Kamilla átélt, persze azért kicsit másképp :D), tanuás, érettségi... Már az is luxusnak számított ha megengedtem magamnak, hogy csak gondoljak a történetre. De most itt vagyok megint, s újult erővel vetem bele magam a nyári szünetbe, s ezzel együtt az írásba is! Köszönök minden türelmet, szeretetet, megértést, amit felém sugároztatok az elmúlt időszakban! Kimondhatatlanul hálás vagyok minden kis apróságért, amivel megörvendeztettetek! Álmodni sem mertem volna, hogy ez lehetséges, de megdőlt az előző kommentrekord! 39(!) az új csúcstartó! Valamint megint iszonyatosan sokan csatlakoztatok, pontosan 13(!)-an, ami szintén egy újabb rekord! Többen hiányoltátok már a részt, és bombáztatok üzenetekkel, hogy mikor lesz kint, aminek természetesen hihetetlenül örültem, mert ez mutatja mennyire szeretitek! De most egy kicsit meg is ijesztettetek, hogy mi van ha csalódtok majd, mert ekkora sikere volt a 13. résznek, és ennyire izgatottan vártátok, hogy megjelenjen a folytatás... Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam betartani az ígért időpontokat, de tényleg mindig közbe jött valami. Nem tudom hogy fogom felül múlni az előző rész izgalmait, de nagyon igyekszem! Remélem ezt is hasonlóan meleg szívvel fogadjátok majd, mint az előzőeket! 

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani Hati Bernadettnek, aki ezt a csodálatos fejlécet készítette!

(Itt megtekinthetitek az ő blogját, érdemes benézni! ;) 

Szerintem szép lett, és képviseli mindazt ami a blog! Egyszerű, de hatásos. VcvvTi is megkaptátok a fejlécet, de én is maradtam a minimálnál, úgyhogy mindenki jól járt! ;) 

Ha meg a képek nem tetszenek, nálam lehet reklamálni, abban én vagyok a ludas.:D 

U.i.: hamarosan hozok nektek két prológust, és arra kérlek titeket, hogy szavazással válaszoljátok meg, melyik nyerte el jobban a tetszéseteket, mert akkor azt a blogot nyitom meg következőleg! 

xx Fanni

 Louis hangjára úgy rebbentünk szét, mintha valami piszkos dolgon értek volna minket. A földre szegeztem a tekintetem valami érdekes után kutatva, és szórakozottan húzkodni kezdtem a már amúgy is kinyújtott pulcsim ujját. Nem mertem felmérni a terepet, hogy hányan vannak a "támadóink", és még kevésbé akartam belegondolni, hogy mióta állhatnak ott. Vetettem egy gyors oldal pillantást Niallre, aki szintén nem volt a helyzet magaslatán. Zavartan a hajába túrt, és össze-vissza kezdett dadogni.

-Hát, öhm... Mi csak...

-Hagyd, Louis volt udvariatlan. -jegyezte meg Zayn.

-Most miért? Oké, persze cukik voltak meg minden, de kezdett unalmassá válni! -bizonygatta az igazát az említett.

 Beigazolódott a gyanúm, miszerint már egy ideje itt lehetnek. Remek... 

 Fejben felmértem a jelenlévők számát. A hangok alapján három, ha Zayn felvette Annát a reptéren. Amit nagyon remélek... De a többiek? Uram, add, hogy nem nézte végig az egész banda! Vagy csak legalább ő ne... 

 A kíváncsiságom felülkerekedett a zavaromon. Óvatosan felemeltem a fejem... és egyenesen egy hideg, zöld szempárral találtam szembe magam. Ezt bebuktam. Harry pupillája kitágult, szemöldöke a magasba szökött. Zord tekintetét az enyémbe fúrta, és a száján kitóduló hűvös, keserű szavak a csontomig hatoltak.

-Aha, cukik voltak... Valóban mind nagyon örülünk annak, hogy egyben vagy Niall, de azért ha nem haragszol meg, én nem borulok a nyakadba. 

 Attól függetlenül, hogy hozta a megszokott flegma stílusát, volt valami az egész lényében, amire ha nem ismerném, azt mondanám, hogy féltékenység.

De nem, ő csak Harry.

 Kényszerítettem magam, hogy elszakadjak a zöld szemek csapdájából és körbenéztem a társaságon. Harrytől nem messze, barátnőm álldogált félénken. Látszott rajta, hogy nem találja a helyét és kívülállónak érzi magát a szinte teljesen idegen társaságban. Még akkor is, ha ezekért az "idegenekért" rajongott lassan három éve. Bár lehet, hogy ez csak még jobban feszélyezte.

Megeresztettem felé egy bíztató mosolyt, mire ő izgatottan beszívta a levegőt, és a fejével Harry felé intett, amolyan "Jézusom, ő komolyan Harry Styles!" stílusban. Unottan megforgattam a szemem, jelezve, hogy mit gondolok a dologról, s tovább pásztáztam az egybegyűlteket. Mellette állt Zayn, a másik oldalon meg Louis. Csak egyvalaki hiányzott.

-Hol van Liam? -bukott ki belőlem.

-Sophiával, kicsit várost néznek mielőtt tovább állunk. -válaszolt Zayn a random kérdésemre.

-Mikor indultok? 

-Néhány óra múlva.

Összerándult a gyomrom, és hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Nem az nem lehet... Alig pár órám van Niallel és újra elveszítem... pedig még csak az előbb kaptam vissza. 

 Nyeltem egy nagyot,1 és igyekeztem visszanyerni a hangom. 

-Öhöm... Értem. Akkor nekünk nézni kéne repülőt. -néztem Annára, aki kijelentésemre hevesen rázni kezdte a fejét.

-Jajj, ne hülyéskedj már! -jött meg Niall hangja is, és ellenkezni kezdett. -Nem megy olyan hamar járat! Még minimum három nap mire a következő indul! Addig hol laknátok? Egy drága szállodában, amire a gatyátok is rámenne? Ezt nem engedhetjük meg! Jöttök velünk, ugye srácok? -nézett körbe a barátaira, majd újra hozzám fordult, és a tekintetét az enyémbe fonva hozzátette. -Meg különben is, még csak épphogy újra láttalak...

-De Niall, arra végképp nincs pénzünk, hogy tovább utazgassunk, és ruhát sem úgy pakoltunk. Meg amúgy sem akarunk a terhetekre lenni...

 Nem bírtam állni a pillantását, így lehorgasztottam a fejemet. Hozzám lépett, s az államat megemelve kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

-Ezt jól jegyezd meg! Te soha, de soha nem leszel a terhünkre! A ruha és a pénz meg a legkisebb gond legyen. Holnap amíg próbálunk, elmentek Sophiával vásárolni. Egyedül úgyis csak unatkozik szegény, biztos örülni fog hogy megismerhet titeket. 

 Ez túl sok jó volt egyszerre. Ennyire nem lehet rendes. Fürkésztem az arcát, vajon komolyan gondolja-e, vagy csak viccel. De nem viccelt. Ez a srác mindig kiüti a rendességi mércét, akkor is, amikor már azt gondolná az ember, hogy nincs feljebb. 

 Hálásan a nyakába ugrottam, teljesen megfeledkezve a többi jelenlévőről.

-Jajj, már megint kezdik... -hallottam mögüllem Harry zsörtölődő hangját. -Inkább induljunk! 

A szállodába érve Liamet és Sophiát  még nem találtuk ott, ezért a fiúk úgy döntöttek, addig bepakolnak, hogy azzal is előrébb legyünk. Csodálkozom, hogy erre nincs külön emberük, mert elnézve a pakolási technikájukat igencsak elkellne valaki. Egy darabig csak szemléltem a káoszt, ahogy egymásnak üvöltöznek elveszett dolgok után kutatva, és gyömöszölik a ruháktól túlcsorduló bőröndöket, de aztán megelégeltem, és leguggoltam a cipzárral küszködő Niall mellé.

-Én ezt átveszem. Menj segíts a többieknek! 

-Biztos? 

-Nem. -röhögtem el magam. -Inkább csak ülj le, és ne nyúlj semmihez. Mindenkinek jobb lesz úgy.

-Istennő vagy! -tápászkodott fel.

-Ha ilyeneket mondasz, akkor azt hiszem napjában háromszor fogom pakolni a bőröndödet. 

 Elnevette magát, és visszahajolt, hogy nyomjon egy puszit a fejem búbjára, majd otthagyott a csomagja társaságában. Fejcsóválva, de hatalmas mosollyal az arcomon kezdtem neki módszeresen kipakolni azt a bőröndött, amit Niall az előbb olyan "gondosan" összerakott.

Gyöngyöző kacagás hallattszott a hátam mögül, majd egy pillanat múlva már egy gyönyörű lány térdelt mellettem.

-Jó látni, hogy végre valaki a kezébe veszi az irányítást! Borzasztóak ezek a fiúk. Kár, hogy nem tudok mindig a körmükre nézni. Amúgy Sophia vagyok. -nyújtotta a kezét.

-Szia, én meg Kamilla! 

-Tudom, Niall másról sem tud beszélni egy ideje, csak rólad.

-Komolyan? -pirultam el, és egy pillanatra megállt a kezemben a ruha. 

 Ő egy újabbért nyúlt, hogy aztán halálos precízséggel összehajtsa, és behelyezze a  mostanra katonás rendben sorakozó többi tetejére.

-Igen. Teljesen beléd van bolondulva, amit az előbb a két szememmel láttam. Igazán aranyosak vagytok együtt! 

 Őszinte mosollyal nézett rám, csak úgy áradt belőle a jóindulat és a vidámság. Már elsőre megkedveltem.

-Kedves vagy. Liam nagyon szerencsés, hogy hogy ilyen csodás lány van mellette mint te! 

-Jajj, de aranyos vagy! Szerintem Niall sem választott veled rosszul. -kacsintott rám vidáman. -Olyan jó őt boldognak látni. Kicsit olyan nekem mintha az öcsém lenne. A többi hárommal egyetemben. Sokáig kereste az igazit, és nagyon remélem, hogy most megtalálta a személyedben.

-Hát azt én is. -sóhajtottam.

Egy percig némán pakoltuk tovább Niall poggyászát, ami már nem hasonlított atombomba támadta helyre, csupán egy szokványos bőröndre, ami lassacskán megtelik. Kisvártatva megjelent két láb a látóteremben, amik, mint utóbb kiderült, Liamhez tartoztak.

-Hé, Kamilla! Elcsábítottad a legnagyobb munkaerőmet! -viccelődött.

Sophia helyre rakta a kezében lévő összehajtogatott pólót, és felállt.

-Aha, szóval én csak erre vagyok jó. -dorgálta bujkáló mosollyal a fiút.

-Te mindenben tökéletes vagy, de különösen ebben. -dünnyögte Liam és magához rántotta Sophiát egy gyors csókra.

 Általában zavarba jönnék egy ilyen jelenet láttán, de most nem. Annyira igazi volt köztük minden, hogy öröm volt nézni őket. 

-Elrabolom, ha nem baj. -szólt Liam amikor kibontakoztak az ölelésből. 

-Persze, én úgyis itt mindjárt végzek. 

-Férfi elnyomás alatt állunk. Azért ne hódolj be teljesen a csinos pofiknak. -paskolta meg barátja arcát Sophia, és tovább álltak, hogy rendbe hozzák Liam "atombomba robbanását" is. 

 Mosolyogva néztem utánuk, miközben Niall utolsó dolgai is a helyükre kerültek. Egy könnyed mozdulattal becipzároztam a tetejét, és nagy nehezen feltápászkodtam a földről. Mostanában kicsit könnyebben fáradok... Sajnos közeledik az a dátum amíg még én dönthetek...

Körbe néztem a helyiségben, de mivel úgy láttam, hogy itt Sophia kézben tartja az irányítást, így átmentem Zaynék szobájába. Nem különösebben lepődtem meg, hogy Annát Harry mellett találtam, azon annál inkább, hogy milyen jól szórakoztak. Nevetgéltek, viccelődtek. Harry szokatlanul kedves és figyelmes volt. Pont úgy mint velem az elején... Nem akarom elvenni Anna kedvét, de azért majd jó lesz figyelmeztetni, nehogy csalódjon. Mivel úgy láttam, hogy ők elboldogulnak, és felesleges lenne egy harmadik személy, Zayn felé vettem az irányt. 

 Ő valamivel ügyesebbnek bizonyult pakolás terén Niallnél. Itt nem volt akkora a káosz, csak egy rendszer kellett bele, hogy minden elférjen. 

-Minek neked ennyi hajcucc? -kérdeztem, amikor már vagy a negyedik hajápoló terméknek igyekeztem helyet szorítani valahogy. -Még én sem használok ennyi mindent!

-Látod ez a baj! A te hajad nem is néz ki olyan jól mint az enyém.

-Naa! -háborodtam fel.

-Csak vicceltem! Tetszik a hajad! -és hogy nyomatékot adjon mondandójának, jól beletúrva összekócolta.

 Mikor minden poggyász megtelt, és útra késznek nyilvánítottuk magunkat, bekaptunk valamit a szálloda éttermében. Fogalmam sem volt, hogy ez már a vacsora, vagy még az ebéd. Nagyon eltájolt ez az időeltolódás, teljesen felborult az időérzékem. 

 A magángépbe beszállva, egy kicsit furcsa érzés kerített a hatalmába. Nem igazán szoktam hozzá, hogy külön luxus gépeken repkedjek. Meg őszintén szólva, ahhoz sem, hogy egyáltalán repkedjek. Ma már túl voltam egy gyomorforgató élményen, és nem különösebben vágytam mégegyre.

-Valami baj van? -kérdezte Niall, látva, hogy tétovázok.

-Nem igazán szeretjük a repüléset. A hasam meg én. -magyaráztam.

-Ó, értem. Ebben az esetben nem mozdulok majd mellőled. Egész úton vigyázzni fogok rád, nem kell félned!

 Felém nyújtotta a kezét, amit hálásan fogadtam el. Imádom, hogy ennyire gondoskodó és figyelmes. Felszállásnál is a kezét szorongattam, amit csendben tűrt, pedig kis híján eltörtem az ujjait. Nyugtatgatott, hogy minden rendben van, és mindenféle hülye történetbe kezdett, amivel próbálta elterelni a gondolataimat az émelygésről. Mint például, amikor egyszer heccből kivasalták Harry haját amíg aludt, és szegény srác sírva kelt fel. Jót derültem a sztorin. Kicsit gonosz dolog tudom, de szívesen megnéztem volna Harry kétségbeesett arcát, amikor rájött hogy eltűntek a csábító, göndör fürtöcskéi. Körbepásztáztam a tekintetemet a göndör fürtök után kutatva. A tulajdonosuk pár székkel arrébb vidáman beszélgetett, az érte nyilvánvalóan odáig levő Annával. A lány itta a szavait, s igyekezett minden lehetőséget kihasználni, hogy a bőre Harryéhez érhessen. Ezért aztán bugyuta kis helyzeteket is képes volt kreálni. Mi lányok, komolyan ennyire meg tudunk bolondulni egy srác közelében?       

Ösztönösen a hasamra csúsztattam a kezem, és máris megválaszoltam saját kérdésem. Harrynek nyilván imponált ez a sok figyelelm, és azért volt ilyen más... Ilyen kedves. Vagy csak szimplán tetszett neki Anna. Hát igen... azok a szőke loknik.

Észrevette, hogy figyelem. Kérdőn nézett rám, mire én csak megráztam a fejem. Kacsintott egyet, és újra minden figyelmét Annának szentelte. Én is visszafordultam Niallhöz aki látta, hogy őket néztem. 

-Jól elvannak. 

-Aha... -szóltam keserű szájízzel. -Azért jó lesz ezzel vigyázni.

Némán bólintott, és témát váltottunk.

 Arra ébredtem, hogy valaki néz. Észre sem vettem, mikor aludtam el, csak a fürkésző tekintetet éreztem magamon. Felemeltem a fejem Niall válláról, ahol addig nyugtattam, és felpillantottam rá. Édesdeden aludt, kezét védelmezően a combomon pihentetve. Csak néztem nyugodt, angyali arcát, amit elcsúfított az a hatalmas kötés. Szegény, rá fért a pihenés, hisz borzasztó fájdalmakat élt át a napokban. Kisimítottam az arcából az enyhén izzadt tincseket, és csak gyönyörködtem. Túlságosan lekötött Niall látványa, s már meg is feledkeztem arról a különös érzésről, hogy valaki figyel. 

-Nagyon gyönyörű vagy amikor alszol.

 Akkorát ugrottam ijedtemben, hogy majdnem felébresztettem a mellettem szundikáló csodát. Eszeveszetten kapkodtam a fejem a hang forrása után kutatva, amit hamar meg is találtam a másik oldalamon. A zöld szempár vészesen közel volt így a vállánál fogva egy kicsit hátrébb nyomtam, hogy legyen egy kis tér közöttünk. Feszélyezett a közelsége... nem jó emlékeket kötöttem hozzá. 

 Nagy nehezen visszanyertem a levegőm és végre meg is tudtam szólalni.

-Jézusom, Harry mit keresel itt? Miért nézel, nincs jobb dolgod? 

-Ami azt illeti nincs. Mint mondtam szép vagy amikor alszol.

-És Anna? 

-Ha ennyire akarod tudni, ő nem különösebben szép álmában. -tette a hülyét. Elereszetettem a fülem mellett a mondatot, s tovább firtattam a kérdést.

-Miért nem vagy vele? 

-Mert nem akarok. 

-De miért? -kötöttem az ebet a karóhoz. 

-Mert valami bugyuta agyzsibbasztó filmet néz, amit néha lekommentel. Nagyon uncsi, és idegesítő, így otthagytam. 

-Csak úgy, se szó se beszéd? 

-Dehogy is. Néha ő is bealszik rajta, annyira unalmas. Egy ilyen felszabadító pillanatban szöktem meg. 

-Érdekes, pedig én úgy láttam, hogy különösen egy hullám hosszon vagytok... -gúnyolódtam.

A szemében megcsillant valami.

-Ohó, szóval zavart! -vigyorodott el kajánul.

-Pff, dehogyis. -mondtam nemtörődöm stílusban, de azért belül kicsit megnyugodtam, hogy nem fog rászállni Annára. Nem miattam természetesen... a barátnőm érdekében.

-Ebben az esetben, akkor biztosan nem bánod, ha holnap kérek tőle egy randit. -húzta még szélesebbre azt az idegesítő vigyort. 

Ennyit arról, hogy megnyugodhatok Annát illetően.

-Azt meg ne próbáld! -csattantam fel.

-Miért is? -vonta fel a szemöldökét. Legszívesebben arcon képeltem volna, hogy letöröljem a fejéről azt az önelégült vigyort.

-Ezt komolyan kérded?! Bocs, de nincs kedvem párosával járni az oviba! Elég, hogy velem bejátszottad, de vele nem engedem! 

-Az csak egy baleset volt. -védte magát, és ezután olyan dolog történt, amit álmomban sem képzeltem volna. Harry Styles bocsánatot kért. -Sajnálom... Tudom hülye voltam s nem gondolkoztam. Mi van a babával? Megvagytok? 

Nem hittem a fülemnek. Ezt az embert én nem ismerem.

-Mintha téged az érdekelne... -morogtam magam elé.

-Komolyan érdekel. Döntöttél már?

Hangja szelíd volt, s érdeklődő. Semmi gúny, semmi flegmaság. Ez nekem új volt. Mit akar vele elérni? Összeráncoltam a homlokom, nem értettem semmit.

-Harry mi van veled? Mi ez a hirtelen jött figyelmesség? 

-Tetszel Kamilla. Helyre akarom hozni a dolgokat. -nézett a szemembe. 

A tekintetéből őszinteség sugárzott. Teljesen összezavarodtam.

-És Anna? -kérdeztem bizonytalanul.

-Tudom, hogy féltékeny voltál. -vigyorodott el pimaszul.

-Dehogy voltam!

-Bizonyítsd be! -hajolt közel hozzám. -Csak mondd, hogy nem akarod, s nem csinálom. 

-Nem, Harry... -próbáltam határozott lenni, de ez kevésbé sikerült úgy, mint ahogy elterveztem.

 Még tovább csökkentette a teret közöttünk. A szívem hatalmasat dobbant. Farkasszemet néztem a zöld íriszekkel. 

-Ez nem volt túl meggyőző. -féloldalas mosolyra húzta a száját, megmutatva az ellenállhatatlan gödröcskéit. -Csak mondd hogy nem akarod, és abbahagyom. 

Vaciláltam. Olyan más volt. Vonzóvá tette ez az új oldala, amit most láttatni engedett. Nem voltam abban olyan biztos, hogy nem akarom...

-Vagy inkább hallgass a szívedre és mondd, hogy tegyem meg! Tudom, hogy ezt szeretnéd! -búgta tovább.

 Szeretném... azt hiszem... De nem szabad... Niall.

-Gyerünk Kamilla! -suttogta már szinte a számba. -Senki nem fogja megtudni! 

Jajj, ne... azt hiszem elvesztem. Miért csinálja ezt velem már megint?