Prológus

Most elmesélek nektek egy sztorit ami velem történt meg. Nem kérem, hogy minden kétség nélkül elhiggyétek, hisz én sem hinném el a helyetekben. Sőt még ìgy is alig... Nehezen ültem le, hogy elkezdjem ezeket a sorokat amiket ti éppen most olvastok, mert habár évek teltek el azóta a pillanat óta, hogy az életem a feje tetejére állt, még mindig élénken él az emlékezetemben. Akkor bele is kezdek. 18 éves voltam akkor. A mostani koromat nem szándékozom elárulni mert rögtön rájönnétek hogy ki vagyok és azt nem szeretném... A nevemet is megváltoztatom, bár biztos vagyok benne hogy még így is lesz közülletek olyan aki még emlékszik rám halványan, s a történet folyamán beugrik majd neki, hogy ki vagyok. Azért reménykedem benne, hogy az idő kikoptatott engem az emlékezetekből és mindentől elvonatkoztatva olvashatjátok a történetet. Nem ígérem, hogy vidám lesz, vagy hogy mindenkinek tetszeni fog. Nem kérem, hogy érezzetek velem együtt vagy hogy ne ítéljetek el bizonyos dolgok miatt... Mindenkinek szive joga hogy azt gondoljon rólam amit akar, csak kérlek olvassátok végig s utána ítéljetek... Én így éltem meg az eseményeket, amit a világ máshogy tálalt... Szóval ott tartottam, hogy 18 éves voltam akkor, végzős gimnazista. Már évek óta megszállotan rajongtam a világ legnagyobb bandájáért a One Direction-ért. A körülöttem élők nem értették rajongásom okát, s mindig lepisszegtek ha belekezdtem egy 1D dalba. A szobám teli volt a képeikkel, szabad perceimben róluk ábrándoztam, s minden álmom az volt hogy egyszer élőben találkozhassak velük. Mondanom sem kell, hogy egy kisebb rohamot kaptam, amikor megtudtam, hogy tavasszal az országomba látogatnak. Úgy látszott az álmom beteljesül és közvetlen közelről láthatom őket... akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire közelről...