Levél Niallhöz

 Szinte mindenki tudja, hogy az az ember, akiről az egyik főszereplőm lett mintázva, ma ünnepli a 22. születésnapját. Kikivánkozott belőlem egy levél, ami az érzéseimet fogalmazza meg. Az a pár ember, aki talán veszi a fáradságot, hogy elolvassa, nyugodtan képzelje bele Kamillát, mert körülbelül ő is ezen ment keresztül az események előtt. Úgy legalább nem az én nyavajgásomat kell hallgatnotok, hanem az övét amit amúgy is szoktatok. (igaz ez a kettő sokszor egyezik, de mindegy:D) 

Szívesen fogadok mindennemű megjegyzést. :) 

Boldog születésnapot Niall! <3

Kedves Niall!

El kell mondjam, hogy szeretlek! Így lassan 19 évesen gáz kimondani, hogy egy világsztárba vagyok szerelmes, de sajnos így van. Jó mondjuk ez hülyeség. Nem lehetünk szerelmesek olyan valakibe, akit nem is ismerünk igazán. Viszont akkor meg, hogyan definiáljam ezt a különös bizsergető érzést odabent, amit veled kapcsolatban érzek? Sokan rávágnák, hogy rajongás. De nem, ez nem puszta rajongás. Ez több annál. 

Amikor minden egyes kis dologról te jutsz eszembe, és az mosolygásra késztet. Amikor nem tudok betelni az apróságaiddal, a szerénységeddel, a jóságoddal, a nevetéseddel, a hangoddal, a képeiddel, úgy az egész lényeddel.

Nem tudom mi ez, de valami egészen különleges.

2012 táján kezdődött minden, amikor megismertelek. Előtte is hallottam néhány számotokat, amiket le is töltöttem, és előszeretettel hallgattam, de nem igazán kerestem utánatok. Ez a bizonyos rajongás fokozatosan jött elő bennem. Először csak a neveteket tudtam. Azt is rosszul kimondva, és leírva. Szégyellem, hogy akkor még Niell voltál a számomra. De hát az ismereteim hiányosak voltak, szóval nem róható fel nekem ez az apró hiba. 

Már az elején te tetszettél. Persze akkor még felszínesen, abból kifolyólag, hogy nem tudtam rólatok semmit. Imádtam a szőke hajad, a kék szemed, és a csibészes görbe mosolyod. Magával ragadott a kisfiús bájod. Utólag tudtam meg, hogy a népszerűségi szinted a bandában az utolsó helyen kullog. Nem tudtam felfogni miért, és ez azóta is örök rejtély számomra. Ahogy tudtam meg rólad a dolgokat, egyre jobban beléd szerettem. Tetszett az, hogy nem szeretted önmagad, hogy azt hitted nem vagy vonzó. Tetszett a félénkséged. Az ahogy a lányokhoz viszonyultál, és örök hős szerelmesként kerested az igazit. Hogy a belső értékeket, és a természetességet előbbre valónak tartottad, mint a felszínt. Tetszett a humorod, a nevetésed, az örök jókedved, és hogy mindig te voltál az, aki a leghangosabb volt. Imádtam a megnyilvánulásaidat, amik egyre jobban erősítettek meg abban, hogy te vagy a legtökéletesebb ember a földön. Egyszóval már nem csak a külsőd miatt szerettelek. Sőt, a belsőd tett téged még annál is gyönyörűbbé, mint amilyen valójában voltál. 

A zenétek tartott életben engem. Nem telt el nap, hogy ne hallgattam volna a számaitokat, átélve minden egyes pillanatát. Imádtam a hangod. Aranyos volt, és őszinte. Sokan azt állították, hogy nincs elég tehetséged, hogy ebben a bandában megálld a helyed. Nem értettem velük egyet. A te hangod volt számomra a teljes megnyugvás, és képtelen voltam betelni vele. Amikor meghallottam a Little Thingset, tudtam, hogy ez én vagyok. A dal üzenete teljes mértékben tükrözte a lelki világomat, és tetőponthoz érve a te szólóddal lett hivatalosan is a világ leggyönyörűbb száma. Annyira csodaszépen tudott érvényesülni a hangod, és az amit elmondtál vele, mintha csak is neked lett volna tervezve. Azóta is ahányszor meghallom, csak behunyom a szemem, és gyönyörtől sírhatnékom támad. Mondanom sem kell, hogy ez az örök kedvencem.

Nem tudtam betelni a hülyeségeitekkel, akármilyen hangulatomban képesek voltatok mosolyt csalni az arcomra. Kisfiúk voltatok, akik imádtak bolondozni. Nem tudtam felfogni hogyan lehet öt ilyen életvidám, jólelkű, sármos, vagyis egyszóval tökéletes srác egy csapatban, ráadásul véletlenül. Ahogy teltek az évek felnőttetek, de ezek a dolgaitok csak erősödtek. Egyre jobban tapasztaltuk, hogy milyen hatalmas szívetek van, és egyre többször sóhajtottunk fel gyönyörűségünkben egy-egy képeteket látva. A hülyéskedéseket kevesebbszer láttuk. Ez így volt rendjén, hiszen megkomolyodtatok. Minden egyes jócselekedetetek után, amit a világnak adtatok, majd széthasadt a szívem a büszkeségtől. Érett férfivá váltatok. Most így, a 22. születésnapodon látom, hogy mennyire nem vagy már az a bolondos, cuki kiskölyök akibe beleszerettem. Sokkal több vagy annál.

Látom a képeket amiken a lányok a bandatársaidhoz rohannak ölelésért, és összeszorul a szívem, hogy mennyire nem érdemled ezt meg. Hogy én milyen szívesen zárnálak a karomba, belesuttogva a füledbe, hogy ne aggódj, te vagy a legtökéletesebb srác a földön. Felemészt, hogy ezt nem tehetem meg. Már egy ideje tisztában vagyok vele, hogy nekem te vagy az igazi. Nem tudhatod hányszor sírtam, hogy soha az életben nem ölelhetlek meg, és szívhatom be az illatod. Hogy soha nem fogsz tudni a létezésemről. Szidtam az égieket, hogy téged oda, egy milliók által ismert embernek teremtettek, engem meg csupán egy apró országbeli átlagos lánynak. Nem éreztem igazságosnak a helyzetet, hogy megtaláltalak, azt, aki a legtökéletesebb számomra, és mégsem foglak sosem megkapni. Csak kínoztam magam a képeiddel, a videóiddal, a nevetéseddel és a cuki dolgaiddal. Sokan mondták, hogy ez már beteges, de ők nem értették. Nem tudhatták mi van bennem. Hogy ezt nem fogom csak úgy kinőni, mint egyesek. Egy darabig reménykedtem benne, hogy az lesz, de helyette csak mélyültek a dolgok, és ebben a korban már rá kellett jönnöm, hogy akármennyire is akarom, ez az érzés mindig is kínozni fog. Nem tehettem róla, hogy a lelki társam pont te vagy. Nem tehettem róla, hogy beléd szerettem. 

Próbálok úgy élni, hogy ebből a szerencsétlen helyzetből kihozzam a legjobbat, de hidd el nagyon nehéz. Fájdalmas remény nélkül sóvárogni, de nem tudok vele mit csinálni. Bele kell törődnöm a sorsomba. 

Remélem majd egy nap összefutunk, hogy szertefoszlasd a hülye érzéseimet. Hogy megismerjelek, és fejbe kólintson a rideg valóság, miszerint nem is vagy olyan különleges. Ez lenne számomra a legjobb, még ha kicsi is rá az esély. 

Addig is, amíg ez be nem következik, folytatom a reménytelen vágyakozást, és várok rád rendületlen. 

Fanni