Meglepő fordulat? Nem igazán, és egy csöppet talán mégis. Annának a barátságunk alatt nem egy csúnya húzása volt, de azért nem hittem volna, hogy képes ilyen mélyre süllyedni. Főleg, hogy elválásunkkor én tényleg igazán elhittem, hogy megbánta tetteit és jobb ember szeretne lenni, belátta és megtapasztalta, hogy ezek az ármánykodások mély károkat okoznak. Mint benne Harry...
De pont azért tette. Mert még annál is ocsmányabb módon akart elbánni vele, mint amit ő kapott. Ott szúrta hátba, ahol a leggyengébb volt. A kisfiánál és a karrierjénél. Igen ám, de ennek nem csak Harry fogja inni a levét... ebbe nem gondolt bele? Jóban váltunk el, és most mégis pokollá teszi az életemet... miért?
Úgy határoztam a legjobb lesz ezt tőle megkérdezni.
Amíg meg nem érkeztünk Zaynhez magamban tartottam ezt az információt. Tudtam, hogy Niall agya is ezerrel pörög a dolgon, de jobbnak láttam, ha mindenki véleményét összevetve beszélünk róla. Biztosra akartam menni, meghallgatni minden lehetséges verziót, és úgy számon kérni a gyanúsítottat, habár bennem már kétség sem fért a bűnös személy kilétéről.
Belépve a hatalmas és fenséges szalonba, a bent tartózkodók feszültsége áradatként öntött el minket. Aggódtak és csak ránk vártak. A házigazda a fejét támasztva könyökölt a szófa karfáján, lehunyt szemmel a gondolataiba mélyedve. Mellette az alapjáraton még nála is lazább Louis az ujjait tördelte és a megállás nélkül doboló lábai közt bámulta a padlót. Liam az ablakkeretnek dőlve merengett ki a semmibe, talán érkeztünket lesve. Harry pedig... Harry fel-alá járkált és ökölbe szorítva próbálta csillapítani remegő kezét. Látszólag az idegei pattanásig feszültek a dühtől és a tehetetlen bizonytalanságtól. Amint a következő körfordulatával észrevett minket, felengedett és láttatni engedte azt a Harryt, akit még sohasem tapasztaltunk. Nem is próbált erősnek, vagy ridegnek mutatkozni, csak a rettegés volt a szemében, hogy mindent elveszíthet amit szeret... minket. Hosszú léptekkel hozzám sietett és elkapott, hogy szorosan magához vonjon, mintha ezzel megakadályozhatná félelme bekövetkeztét.
- Nem... nem én voltam. Igen, csak magamnak akartam a gyerekem, de nem ilyen módon... Ugye hiszel nekem? Én soha... már nem tennélek ki titeket ekkora veszélynek... A rajongók szét fognak szedni... fogalmam sincs mit csináljunk.
A hajamba fúrt arccal, akadozva, és a sírás határán, formálta a halk, összemosódott szavakat. Egy igazán megtört ember látványát keltette, ahol már nyoma sem volt a minden helyzetben magabiztos, érzéketlen és fagyos szívű Harrynek. De még csak pökhendi és önelégült sem tört elő, ami pedig várható lett volna tőle, amiért az igazság kiderülésével megnyerte a harcot Niallel szemben... De nem. Életében először tudott másokkal és a következményekkel törődni.
- Tudom, hogy nem te voltál - simítottam meg nyugtatólag a hátát. - Anna tette.
Ahogy óvatosan elengedtem Harryt, az összes szem rám szegeződött. Pillantásommal Niallét kerestem, ahol találkoztam az övében a kétséggel.
- Biztos vagy benne kedvesem? Én az anyámra gondoltam.
- Nekem is eszembe jutott egy pillanatra, de aztán rögtön el is vetettem. Niall, édesanyád nem rossz ember. Gondolod, hogy képes lett volna kiadni a titkod ezzel gondok tömkelegét zúdítva a nyakadba? Jobban szeret téged, mint amennyire engem utál. Anna viszont nem egyszer bebizonyította: az hogy azt hiszed szeret, még nem jelent semmit.
Kevésbé fájt kimondanom az igazságot, mint gondoltam. Az elmúlt események után már nem nagyon volt hol csalódnom benne. Ezzel csak az apró reménysugarat, az utolsó esélyét játszotta ki, hogy valaha is még pozitívan, a barátjaként tekintsek rá. Végleg elásta magát, de ha neki megérte...
- Hát akkor rakjunk pontot a végére. Felhívom.
- Kamilla jó ötlet ez? És ha mégsem ő tette? - aggodalmaskodott Liam.
- Majd mindjárt megtudjuk. Be fogja vallani.
Megérintettem a kijelzőn az ő nevét, és hatalmas gombóccal a gyomromban emeltem a fülemhez a készüléket.
- Halo?
A hangja hallatán hirtelen elöntöttek az érzelmek: a düh, a csalódottság és a mérhetetlen fájdalom. Kihangosítottam, hogy a többiek is hallják a beszélgetést és igyekeztem felölteni a lehető leghűvösebb hangnememet, automatikusan angolul, és csak reméltem, hogy felveszi a diktált nyelvet. Könnyebb lett volna, mint utána magyarázkodni mindenkinek.
- Szia. Pontosan tudod miért kereslek.
- Tudom, persze. De mi az még az anyanyelvedet is elfelejtetted? - horkantott fel gúnyosan. - Ja, hogy előben vagyok? Hello srácok!
Nem jött be. Csak azt fogja angolul mondani, amiről azt akarja, hogy mindenképp hallják.
- Miért kellett ezt...? - csak ennyit tudtam kinyögni, de épp elég volt, hogy beszélni kezdjen.
- Magad is tudod a választ. Ki voltam én a tökéletes Kamilla mellett? Mégis ki törődött velem, amikor ott voltál te is? A cuki, szerény tündérlányka, akiért mindenkinek a szíve olvadozott. Szegény kislány terhes lett, pedig ő nem csinált semmit. Ártatlan bárány, aki kúrogat össze-vissza, megcsalja a pasiját közben meg játsza a szenvedő félt. Hadd tudja meg a világ milyen piszkos dolgai vannak. Ha már a megjátszás ennyire megy, nézzen is szembe a saját szarával.
- A barátomnak hittelek...
- Én is. Amíg el nem vetted az álmomat. Harry volt a mindenem, lenyúltad. Őrjöngtem, de végül arra jutottam, közelebb férkőzhezek hozzá is, meg az áhított hírnévhez is, ha kibékülök veled. Így is lett, de te megint közénk álltál. Megbocsájtottam neki, mert annyira szerettem, és azt hittem csak egyszeri alkalom voltál. De nem, az a fasz beléd zúgott! Engem csak végig kihasznált és ez bosszúért kiáltott! Amikor elbúcsúztam tőletek, téged már nem hibáztattalak. Megértettem a helyzeted, és úgy voltam vele, hogy nem tehetsz róla. Mégis mióta eljöttem, egyre jobban csak felidegesített, hogy mindenhonnan azt nyomatták mennyire undorítóan cukik vagytok együtt. Te, a jelentéktelen, szürke kisegér, akit soha senki nem vett észre korábban mellettem, most megkapta a tökéletes, álom életet egy gazdag híresség oldalán, megúszva a sok felszín alatti mocskot amit titkolgatott. Nekem kellett volna a helyedben lennem! Mondd, hagyhattam én ezt az igazságtalanságot?!
Monológja végére érve a fiúk csak pislogtak, ugyanis összesen két mondatot értettek az egészből, az is egyedül Harryre vonatkozott. Bennem viszont végleg összetört valami. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy hogyan kötődhettem, egy ilyen velejéig romlott emberhez. Annyi éven keresztül... Mindig elnyomott, amit akkor természetesnek gondoltam, és nem vettem észre milyen is ő valójában. Egy önző, hatalom- és sikeréhes beképzelt liba, aki képes életeket romba dönteni, csak mert valami nem úgy történik, ahogy ő azt elképzelte. Szerettem. De ez az érzés és a szép emlékek már elvesztek a múlt ködös forgatagában. Nem éreztem iránta se gyűlöletet, se haragot, csak végtelen ürességet... és egy csöppnyi szánalmat amiért mások tönkretétele okozza számára a legnagyobb örömet.. Ő, akkor végérvényesen kiszakította magát az életemből.
- Csak hagyj békén. Örökre - suttogtam megsemmisülve és bontottam a vonalat. Üres tekintettel meredtem a fokozatosan halványuló kijelzőre, és egyszerűen képtelen voltam kikerülni a sokkhatásból. Egy, a vállamra nehezedő kéz húzott vissza a valóságba.
- Hé, jól vagy?
Zayntől jött a gesztus, de mind körülöttem álltak és aggódva figyeltek.
- Elmondod mi történt? - próbálkozott tovább óvatosan.
Fáradtan megrázva a fejem röviden felvázoltam nekik a helyzetet.
- Ő tette. Féltékeny volt rám, Harry és a hírnév miatt. Azt mondta ez neki járt volna, és megérdemeltem, hogy a világ megtudja a mocskos titkaimat.
- Micsoda undorító ribanc! - fakadt ki azonnal Louis, és osztottuk az őszinte reakcióját. Erre nem voltak szebb szavak.
- Ezt nem fogja megúszni! Elérem, hogy... - kelt ki magából Harry is, de azt már nem tudtuk meg mit akart elérni ugyanis, mielőtt befejezhette volna leállítottam.
- Nem fogsz semmit tenni! Nem tudsz... Harry gondolj bele, ha mi most elkezdünk áskálódni ellene, azzal csak hitelt adunk a kezükbe a helyzet valóságosságáról. Most megnyert egy csatát, hadd örüljön neki, ha boldoggá teszi. Inkább azzal kell foglalkoznunk, mi mihez kezdünk. Magam részéről az igazság bevallását támogatnám... de mint tudjuk, ez nem olyan egyszerű.
- Nem tudnánk tárgyalni a Modesttel, hogy vállaljuk a lehozott híreket?
Ez egy hatalmas mondat volt Niall szájából, hisz eszerint képes lenne közszemlére tenni, hogy a barátnője mástól terhes. Ami sokat jelentett. Nekem is, és Harrynek is.
- Megpróbálhatjuk, de ha sikerül is, borul minden amit eddig felépítettünk - válaszolta sejtelmesen Liam.
- Ezt meg hogy érted?
- Úgy, hogy az emberek úgy ismertek meg minket, mint aranyos, szerény, tökéletes kisfiúkat, akik nem tesznek semmi megbotránkoztatót, vagy nem helyénvalót. Ettől voltunk eladhatóak. A kislányok elhitték, hogy léteznek ilyen srácok is, nem csak a seggfejek, akik keresztülgázolnak a nőkön, így értelemszerűen odavoltak értünk. Ezzel a bakival a belénk vetett bizalmukat elveszítenénk és már biztosan nem lennénk olyan népszerűek, mint korábban. El kell döntenünk, hogy ezt vállaljuk-e.
- Persze, hogy vállaljuk! - emelte meg a hangját ellentmondást nem tűrően Zayn. - Liam, hol vagyunk már azoktól az ártatlan fiúktól, akik elindultak ezen az úton?? Felnőttünk, változtunk, és mi is ugyanolyan esendőek vagyunk, mint a többi ember! Nem vagyunk tökéletesek, hibázunk, mint mindenki más, és ezt meg kell érteniük.
- Nyugi tesó, teljesen igazad van. Én csak elmondtam mivel kell majd szembenéznünk.
- Azt hiszem először a Modesttel - szólt közbe Harry, felemelve a telefonját, hogy lássuk a rajta félelmetesen világító üzenetet. Rövid volt és lényegre törő, de így is mindenkin végigfutott a hideg.
"Reggel nyolcra az irodámban legyetek!! MINDANNYIAN! Nem érdekel az sem, ha épp a világ másik felén vagytok!"
Rettegve vártuk a reggelt. Idegörlő volt minden egyes másodperc amíg megtudtuk az ítéletett. Tisztában voltunk vele, hogy durva lesz, de mégsem hittük, hogy képesek elmenni a végsőkig. Pedig úgy történt.
- Elmondom a lehetőségeiteket. - A pasas hangja higgadtan, de a jégnél is fagyosabban és keményebben csengett. Hamis, undorító mosoly ült az arcán. Nem is igazán dühös volt már, hanem inkább kárörvendő. Ő már tudta, hogy nyertesen jön ki ebből az egészből. Csak mi nem... Örült, hogy megkapjuk méltó büntetésünk, ha már az első figyelmeztetést nem vettük komolyan. Ugyanaz a szoba volt, mint akkor. Ugyanaz a téma, ugyanaz a felállás. De mégis teljesen más helyzet.
- Vagy hazudunk megint, hogy a hírneveteket védjük, vagy bevallunk minden vádat, de akkor azért bűnhődnötök kell. Abban az eseteben Niall távozik a bandából.
Hatalmas döbbenet minden arcon. Nem is igazán fogtuk fel mit mondott, az agyakig csak annyi jutott el, hogy megtörténhet az elképzelhetetlen: egyikük többé nem lesz a csapat tagja.
- Miért pont én?
- Igen, miért nem én?? Az én gyerekem!
Mindkettőjük kérdése jogos volt.
- Mert Niall kevesebb érdeklődést hoz a bandának, mint Harry, és ő kötődik a lányhoz is. Azt mondjuk igazak a pletykák, de Harry nem akarta vállalni a gyereket, ellenben Niallel, aki kilép, hogy nyugiban felneveljék a gyereket, mert elegük van a drámából. De ha át akarod venni a felelősséget Harry, csak tessék - mosolygott nyájasan a fiúra. - Úgy is be tudjuk állítani, hogy te hagyod el a többieket a gyerek miatt, csak Niallel kézenfekvőbb.
Harry néma maradt. Az eddigi bátorsága egy pillanat alatt elpárolgott. Persze, hogy nem mert felelősséget vállalni ilyen áron. Ő nem.
- Nem akarsz igaz? Mindjárt gondoltam. Szóval vagy egyikőtök... - tért vissza a "lehetőségekre" - vagy a lány megy. Örökre, kapcsolattartás nélkül.
Megfordult velem a világ. Ezt nem tehetik! Képesek olyan választás elé állítani Niallt, hogy vagy a szerelem vagy a karrier?? Ez volt a világ legundorítobb húzása... és az eshetőség, hogy talán végleg elveszítem a mélybe taszított. Az nem történhet meg... képtelenség.
Niall próbálta nem elveszíteni a fejét és logikusan megközelíteni a kérdést. Nem akart érzelmeket mutatni az ellenséggel szemben, de a térdén nyugvó remegő kezét képtelen volt csillapítani.
- És mégis annak mi értelme? Min segít, ha Kamillát elkülditek? Attól még ugyanúgy tudni fogják mi történt, és nem lesz jobb a hírnevünk, főleg, ha ezek után még magára is hagyjuk a Harrytől terhes barátnőmet.
- Pontosan. Ezért el kell érnünk, hogy már ne legyen a barátnőd és ne Harrytől származzon a gyerek. Azt mondjuk, amikor ezt megtudtad, nekiestél Harrynek, aki mindent tagadott és Kamilla a harcotokat látva bevallotta, hogy igazából egyikőtöké sem a gyerek, mindkettőtöket csak kihasznált. Időközben megszeretett titeket, de ez már persze senkit nem érdekelt, Niall gondolkozás nélkül kihajította. Anna húzását meg betudjuk annak, ami valójában volt. Harryn akart bosszút állni, és Kamillára is féltékeny volt, amiért ő mindent megkapott, így a "hazugságával" két legyet ütött egycsapásra. De a valóságban mi hazudunk, nem ő.
Nem maradt több homályos rész, ami kételyre adna okot és kérdéseket vetne fel. Ez egy zseniális terv volt, mindenhonnan részletesen kigondolva, nehogy véletelen egy apróságon bukjon el.
Már csak egy dolog maradt hátra. A választás. Egy személy és egy hatalmas, egész életre kiható döntés, két olyan dolog között, ami a világot jelentette számára. Mindenki megfeszült. Tudtuk mi fog következni, de fogalmunk sem volt mi lesz a végkimenetele.
- Tehát Niall rajtad áll: Kamilla vagy a One Direction?
Akár egy kalitkába zárt kismadár, úgy reszketett a lelkem. Kétségbeesett pillantásommal a szeretett kék szempárt kerestem, megerősítést várva, hogy nincs mitől félnem. De csak ugyanaz a rettegés nézett vissza rám, amit én is éreztem. Rettegés attól, hogy elveszíthetem a legjobb dolgot, ami történt velem az életben. Csak neki két ilyen dolog volt. És mind a kettő benne volt a kérdésben.
