Tekintetem levándorolt meg-meg emelkedő mellkasára, onnan a falánkságából adódó kis pocakjára, majd az oly nagyon szeretett medencecsontra ahol megakad a szemem valamin, amit még ha akartam volna, se tudtam volna figyelmen kívül hagyni annyira szembeszökő volt...
Hirtelen felültem, s kikerekedett pupillákkal bámultam hatalmas merevedését. Egy pillanatra vágyak, érzelmek, képek sokasága futott végig az agyamban, hogy mennyi jót tudnék annak a dolognak okozni, ami a boxerében ágaskodik... de aztán belepirultam saját piszkos gondolataimba, és zavartan, szinte már szégyenkezve fordítottam el a fejem. Nem mertem többet odanézni, rossznak éreztem magam tőle és nagyon fusztrált a kialakult helyzet. Lesütött pillákkal, teljes testemmel az ellenkező irányba fordulva próbáltam urrá lenni lányos zavaromon. Egy halk kuncogást hallottam a hátam mögül.
- Úgy csinálsz, mint egy szűz lány. - A kis sunyi fent volt, és végignézte az érzelemviharomat. Ettől, ha az lehetséges, még az előbbinél is jobban zavarba jöttem.
- Mert az vagyok - válaszoltam sértődötten, s el akartam süllyedni szégyenemben.
Hallottam, hogy zizeg a takaró, majd másodpercekkel később hátulról átkarolva a pocakomra simította a tenyerét, és búgó, mély reggeli hangján a fülembe suttogta.
- Komolyan?
A leheletétől felállt a szőr a tarkómon, s az egész testemet elöntötte a bizsergés. Most sem hiányzott a hangjából a szokásos pajkosság, de társult hozzá valami olyan, ami különösen és mérhetetlenül szexivé tette. Az ajkamat haraptam, majd erőtlenül csak annyit pihegtem.
- Jó... majdnem.
Ez a kijelentésem megtörte a varázslatot, ugyanis minketten elnevettük magunkat.
- Az én Szűz Máriám... - fordított magával szembe, majd arcomat két tenyerébe fogva kicsit sem szüziesen csókolni kezdett.
Újra elöntött az előbbi bizsergető érzés és ösztönösen cselekedtem. Kezeimmel a hajába kapaszkodtam, s úgy húztam fel magam az ölébe. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, hogy teljesen hozzásimuljak, és érezzem a teste melegét.
Csak, hogy mást is hamar megéreztem, ami újra megrémített.
Mintha tüzes vason ülnék, úgy pattantam fel az ágyékáról. Elhúzódtam, és tisztes távolságban tőle, magamhoz szorított, felhúzott térdekkel a lepedőt kezdtem el bámulni.
- Sajnálom... - suttogtam.
- Mégis mit? Hogy felizgattál? - kérdezte halkan koncurászva. - Ejnye, bejnye Kamilla, hogy merted.
Felnéztem rá, a szeme mosolygott. Látszott, hogy mulat rajtam, de ebben nyoma sem volt rosszindulatnak.
- Hogy ilyen hülyén viselkedek.
Cseppet megváltozott a pillantása. Teli lett megértéssel, gyengédséggel és szeretettel.
- Dehogy viselkedsz hülyén! - nézett mélyen a szemembe. - Teljesen érthető, hogy félsz, hogy gátlások alakultak ki benned a Harryvel való rossz élmény miatt. Viszont tudnod kell, hogy ez nem bűn! Ne érezd magad rosszul, ha felizgatsz, vagy ha benned támad fel a vágy! Tudod, ez történik, ha két ember vonzódik egymáshoz. Nézd. - megfogta a kezemet, s óvatosan a merevedésére vezette. - Ez miattad van. Ezt váltod ki belőlem. A szépséged, a személyed, az egész lényed. És ez nem rossz. Ez a világ legcsodálatosabb érzése. És ha tudni akarod, már attól feláll, ha csak rám nézel. Bolondulok érted.
Egyik részről jól eső érzés volt az ujjaimat a duzzadt pénisze köré fonni, mert én váltottam ki belőle ezt a reakciót, de másrészt meg nagyon fusztrált a helyzet. Soha életemben nem tartottam ilyet a kezemben, hisz Harry rögtön a lényegre tért... Új volt nekem ez az egész, és nem tudtam nem szégyenlősen hozzáállni. Nem bírtam tovább pár másodpercnél és elhúztam a kezem.
- Én még nem... nem akarom - vallottam be suttogva. - Nem vagyok hozzá elég bátor...
- Jaj, jézus nehogy azt hidd, hogy én most bármit is elvárok tőled! - Tök cuki volt ahogy szabadkozott. - Nem kényszerítelek semmi olyanra amire még nem állsz készen, se ma, sem holnap. Akkor fog megtörténni amikor, és ahogy te akarod. Te fogsz irányítani, ha már úgy érzed, hogy kezedbe tudod venni a dolgokat... - elnevette magát, amikor rájött mennyire kétértelműek a szavai. - Vagyis nem, nem úgy! Ajj, ez szarul jött ki, de érted.
Persze, hogy értettem. Egyedül azt nem, hogy hogyan érdemeltem ki ezt az istenadta csodát. Más srác már rég kiakadt volna, a gáz szerencsétlenkedésemen... hogy nem vagyok magabiztos, és nem akarom kielégíteni, főleg úgy, hogy már szűz sem vagyok.
De ő nem. Ő érti a ki nem mondott szavaimat. Érti, hogy mekkora törés volt bennem a Harryvel való közösülés. Hogy akkor ő nem segített nekem megismerni a testek összhangját, a dolgok hogyanját, csak eszköz voltam akinek nem volt beleszólása a történések alakulásába. Így nem csoda, ha ezek után az amúgy is félénk természetem nem tud mit kezdeni a férfi nemiszervvel. Vagyis... csak így közvetlen közelről zavarba ejtő, mert nem egyszer éreztem már csókolózás közben az övét is, és sajnos volt rá példa, hogy Harryét is, de az valahogy inkább csak még jobban lázba hozott. Azok közül az alkalmak közül, több esetben is szinte gondolkozás nélkül kész lettem volna lefeküdni velük, annyira eluralkodott rajtam a vágy... mert akkor nem láttam a szerszámot, csupán érzékeltem. És most megijedtem. Akármennyire is akartam volna amúgy, még nem éreztem magamban annyi bátorságot, hogy azzal én bármit is kezdjek. Még gátak voltak bennem, erre még igazán nem voltam készen.
- Minden oké? - egy kósza hajtincset tűrt a fülem mögé, és fürkészően nézett rám.
Bólogattam, bár még kicsit kótyagos, és rémült voltam.
- Istenem, de cuki vagy - nevetett a félénkségemen, és megajándékozott a lehető leglágyabb és legédesebb csókkal.
- Na gyere, harapjunk valamit, mert éhen halok.
Megforgattam a szemem, és halványan elmosolyodtam.
- Te mikor nem?
Elkészültünk, felváltva használva a fürdőszobát, majd lementünk a szálloda éttermébe reggelizni.
A svédasztalnál ott találtuk Louist és Zaynt akik éppen hevesen veszekedtek valami Play Station játékon.
- Mondom, hogy csaltál! - csapott az asztalra az elöbbi indulatosan.
- Nem, nem csaltam! Egyszerűen nem tudod elfogadni, ha veszítesz!
- Nincs mit elfogadni... - Louis duzzogva keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt.
- Ahh, nem vitázom veled! - emelete égnek a szemét Zayn belefáradtan, majd hozzánk fordult. - Sziasztok! Mizu?
Megállt a kezemben a kés vajazás közben, ugyanis Zayn kérdése eszembe jutatta a reggel történteket. Újra zavarba jöttem, s rákvörös fejjel bámultam le a kenyeremre. Sajnos nem sikerült jól lepleznem magam ugyanis Louis rákérdezett.
- Kami miért pirultál el? Csak nem történt valami az éjjel?
Egy perverz mosollyal és szemöldöktánccal jelezte, hogy mire utal.
Most mit mondjak?!
- Nem! Izé... szóval csak... Niallnek reggel... Hogy mondják? Ajj nem tudom angolul a szót! - tártam végül szét a karom mégjobban égve, nem csak, hogy gázul kezelek egy iyen természetes dolgot, de még maga a fogalom is hiányzik az angol szókincsemből.
Niall felkuncogott, odahajolt, hogy adjon egy puszit az arcomra, majd eléggé pasisan közölte velük a dolgot.
- Kamilla drágám reggel megijedt a farkamtól.
Louisból kitört a röhögés és Zayn is megeresztett egy gonosz vigyort, majd jelentősségteljesen összenéztek.
- Srácok! - villantotta rájuk Niall a szemét, hogy viselkedjenek, én meg szerettem volna, ha azon nyomban elnyel a szék, de sajnos nem úgy történt, így égtem, mint a rongy.
- Bocs - Lou nagynehezen abbahagyata a nevetést, de nem tudta letörölni a képéről a fülig érő vigyort. Aztán hirtelen elkerekedett a szeme a csodálkozástól, amikor levonta a következtetéseket. - Akkor ti még le sem feküdtetek?
- Nem, Kamilla várni szeretne vele, én meg tiszteletben tartom a döntését - válaszolt Niall, és közben a szemével kedvesen azt sugallta felém: "Nyugi, őket lerendezem."
- De én ezt nem értem. Mire vártok? Hónapok óta odavagytok egymásért! Meg baszki Kamilla nem szűz már, látott már faszt, hisz lefeküdt Harryvel! - eléggé Louis-san adott hangot a gondolatainak.
- Miért, úgy ismered Harryt, mint aki gyengéden bánik a partnereivel?! Te tudod a legjobban milyen... Kamillának Harry volt az első, és nem igazán hagyott benne szép emlékeket, ami miatt most, teljesen jogosan, félve áll a dologhoz. Nem kényszerítem bele olyanba, amire még nem áll készen, majd ha el sikerül engednie a rossz emlékeket, és biztos lesz magában, akkor megtörténik. Nem leszek önző, azt akarom, hogy neki is legalább annyira jó legyen, mint nekem... hogy velem ezt szép élményként élje meg. - fejezte be Niall a csodaszép monológot, majd kissé fenyegetően hozzátette. - És jajj nektek, ha cikizni meritek emiatt!
Majd kicsordult a könnyem annyira aranyosan kiállt melettem. Félősen a kezéért nyúltam és egy szeretetteljes pillantással köszöntem meg amit értem tett. Úgy tűnt a srácokat ledöbbentette, ugyanis csak tátott szájjal bámultak rá.
- Te tényleg kurva szerelmes vagy! - csúszott ki Louis száján, mire Zayn könyökkel oldalba bökte.
- Lou csak azt akarta mondani, hogy sajnáljuk, hogy gúnyolódtunk Kam! Most már megértjük a szemszögedet, és igazán szerencsés vagy, hogy nem egy ilyen érzéketlen fafej a barátod, mint mi, hanem olyan, aki ennyire törődik veled. Jól választottál! - kacsintott rám, majd Niallhöz fodult. - Haver, hatalmasat nőttél a szememben. Kevés ember képes az érzelmeket a vágyak elé helyezni. Igazán cukik vagytok, sok boldogságot nektek!
- Köszönjük! - válaszolt Niall majd felém fordulva hosszasan megcsókolt.
- Hé! Csak annyit mondtam sok boldogságot, nem azt, hogy megcsókolhatod a mennyasszonyt! - hallottuk Zayn hangját, mire mindketten belenevettünk a csókba.
- Zayn látod mit tettél - csóválta a fejét Louis amikor szétváltunk. - Most itt nyáladzanak előttünk. Undorító!
Mindannyian elnevettük magunkat, hisz tudtuk, Louis nem gondolta komolyan. Mint ahogy a legtöbb dolgot az életben.
- Sok sikert! - csókoltam szájon. - Innen foglak nézni végig és hallgatom a csodás hangod elképzelve, hogy az összes szám nekem szól.
- Az összes szám neked fog szólni - biztosított.
Niall válla fölött találkozott a tekintetem Harry zavart pillantásával. Aprót bólintottam felé, mire ő csak halványan elmosolyodott.
3... - hangzott az utasítás.
Utolsó csók.
2...
Helyreállás.
1.
Show time!
"Straight off the plain to a new hotel"
Ehhez sosem fogok hozzászokni... majdnem annyira elvarázsolt, mint az első alkalommal. Csak gyönyörködtem bennük, és élveztem a hangzást, ügyet sem vetve a közelemben szintén egyedül álldogáló Annára. A legelsőt együtt éltük át, egymás mellett tombolva, most újra egymás mellett, de akár két idegen. Nem szólunk egymáshoz, nem sírunk és örülünk együtt. Fura, hogy mennnyire meg tud változni egy barátság. Hogy mennyire el tudnak távolodni az emberek és a legközelebbi barátokból szinte már ellenségekké válnak.
Szomorúak ezek a dolgok, de nem én akartam, hogy így legyen...
Pár szám után Liam fantáblákat olvasott fel. Ekkor figyeltem először a közönségre. Csupa babára utaló plakát, és lepedő. Nem rejtették véka alá a véleményüket, és megmondták mit gondolnak Niall születendő gyermekéről. Pozitív és negatív, elfogadó és kételkedő üzenetek sokasága.
"Harry, ha már nem bírsz a farkaddal, legalább ne kend Niallre!"
Ez volt az a poszter, ami arra ösztönzött, hogy hosszú, hosszú idő után felnézzek Twitterre. Kíváncsi voltam mit hisznek a rajongók igazából.
Az eddig kikapcsolt állapotban lévő értesítéseim most elárasztottak. Több százezer követő, s legalább annyi üzenet és megemlítés. Belelestem párba. Többnyire gratuláló, cuki posztok azoktól akik shippelnek minket Niallel. Különös belegondolni, hogy a szerelmünknek külön rajongótábora van, szokatlan, de kicsit sem rossz érzés. Ezek azok a fanok, akik feltétel nélkül hisznek a hősük szavának, és meg sem kérdőjelezik, hogy vajon tényleg övé-e a pici, mert ha ő azt mondta, akkor az úgy van. Milyen naivak...
Aztán van a másik fele. Az okosabb, a veszélyesebb fele. Akik elgondolkodnak, mélyebbre ásnak, és legrosszabb esetben nyomozni kezdenek. Őket nem győzi meg egydarab kiírás, ilyen megkérdőjelezhető helyzetben. Kételkedni kezdenek, és találgatnak. Hirtelen ötlettől vezérelve én is posztoltam. Na ehhez mit szóltok?
Egy, akire be volt kapcsolva az értesítés, mind fölé ugrott. Harryé...
A tweetnek több üzenete is volt, míg a pillantásának csupán egy.
Az elfogadás.